Rock-Hewn Churches of Ivanovo — Attraction in Ivanovo

Az Ivanovói sziklatemplomok története a 12. század végén kezdődik, amikor néhány remete a Ruszenszki Lom folyó völgyének természetes barlangjaiban talált menedéket. A puha mészkőbe vájták ki első lakhelyeiket, és hamarosan egy kis közösség alakult ki, amelynek tagjai az egyszerűség és a lemondás útját választották. A 13. század elején egy Joakim (Joachim) nevű szerzetes telepedett le a sziklák. Joachim már ifjúkorában a görög Athosz-hegyre ment, ahol a számos kolostor egyikében folyamatos imádsággal, böjtöléssel és virrasztással töltötte idejét. Példamutató aszkétaként tetteivel és szorgalmával is ismertté vált a szerzetesi közösség körében. Több év után három tanítványával visszatért a bolgár földre, és egy kis sziklatemplomot vájtak a folyó szurdokában, a mai Krasen falu közelében. Híre hamar eljutott az egész országba, így II. Ivan Aszen cárhoz (uralk. 1218-1241) is. Az uralkodó elzarándokolt a sziklatemplomba, ahol a két férfi nagyon szoros lelki kapcsolatot alakított ki. Később Iván bőkezű támogatásával kezdődhetett meg a Mihály Arkangyal Templom építése, amely rövidesen egy kolostor központja lett. Később, a bolgár pátriárkátus visszaállítását követően I. Joachim névén Bulgária pátriárkája lett. A kolostor, mint a II. Bolgár Birodalom legfontosabb szakrális helye gyorsan növekedett, és a 14. századra már több tucat szerzetes élt itt. Gazdag adományokban részesült a bolgár cároktól és nemesektől. Még az egyik bolgár király, György-Tervel (1280-1292) is úgy döntött, hogy élete végét a kolostor egyik cellájában tölti. Sírja a harmadik emeleten, az úgynevezett "Keresztelőteremben" található. A szerzetesek jelentős szerepet játszottak a bolgár kulturális életben. A könyvtárban számos értékes kéziratot őriztek, és a szerzetesek között voltak kiváló teológusok, írók és művészek. Az Ivanovói sziklatemplomok a bolgár művészet egyik legfontosabb központjává váltak. A Tarnovoi Művészeti Iskola mesterei itt találtak inspirációra, és a sziklafalakra festették lenyűgöző freskóikat. A bizánci ikonográfiai hagyományokat követő, de egyedi stílusjegyeket is felvonultató freskók a kor legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak. A 14. század végén azonban a bolgár állam az oszmán hódítás áldozatává vált, és az Ivanovói sziklatemplomok is hanyatlásnak indultak. A szerzetesek egy része elmenekült, másokat megöltek vagy fogságba ejtettek. A kolostor épületeit megrongálták, a freskókat pedig részben megsemmisítették. A 17. századra a kolostor teljesen elnéptelenedett. A 19. században a bolgár nemzeti újjászületés időszakában az Ivanovói sziklatemplomok iránti érdeklődés újra feléledt. A romokat feltárták, a freskókat restaurálták, és a kolostor ismét zarándokhellyé vált. 1979-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították, elismerve a komplexum kiemelkedő egyetemes értékét. Az „Ivanovói Mihály Arkangyal sziklakolostor” jelenleg nem működik. A területen körülbelül 20 kis sziklatemplom, kápolna és cella, valamint az azokat összekötő járatok, ösvények és lépcsők hálózata található, amelyet a Roussenski Lom folyó festői kanyonjának szikláiba vájtak. A kolostor helyiségei 32 méterrel a víz fölött helyezkednek el, és ösvények és sziklalépcsők kötik össze őket egymással. Fénykorában a komplexumban mintegy 40 sziklatemplom, és 300 szerzetesi cella és egyéb kiszolgáló helyiség volt. A jelenlegi látnivalók közül kiemelkedik a "Gospodev Dol" kápolna, amely az egész kolostoregyüttes freskókban leggazdagabb épülete. Az egyik freskó szerint Ivan Terter cár (1279-1292) itt töltötte élete hátralévő részét, és a kolostorban temették el. Az ivanovói sziklatemplomokat az UNESCO 1979-ben nyilvánította a világörökség részévé. A Szűz Mária-sziklatemplom értékes freskóit azonban rövidesen, a növekvő turizmus, a fény és hőingadozás, valamint a nedvesség veszélyeztette, ezért több mint 20 évre elzárták a látogatók elől. Szerencsére az UNESCO anyagi támogatásával konzerválták a falfestményeket és azok 2002-től újra nyitva áll a turisták előtt. A sziklatemplomok után ne hagyjuk ki a hegytető panorámás útvonalán megtehető 30 perces...

Very cool, very old (1360 AD) church built into the cliff face. There are frescos that have survived intact and are very well preserved, especially on the ceiling, but many others are damaged as would be expected. Look closely and see an interpretation of the Last Supper that is 100 years older than da Vinci's masterpiece. Don't expect a large place (it's carved into a cliff, after all) or vivid colors as I believe the church, though protected, was still open to the elements for hundreds of years.

There is also a nice, flat look out area on the way up that shows the beautiful valley and surrounding cliffs.

Note: There's a longer, sloping way up that doesn't involve as many steps that makes the church a little easier to reach, although you will still have to navigate at least a few steps. You can take the steep steps on the way down, but if you have knee problems, just take the long way back, as from what I understand, going down steps is actually harder on your knees...

If you want to visit between December-March, you must arrange you visit in advance! This can be done by calling the Historical Museum in Ruse or by going to the museum in person. The site officially opens on April 1st.

There are two paths to the church. The first path is via the stairs, which are steep but fast.

The other path is a normal trail that takes you past a nice panoramic view of the valley.

The two paths form a circle so there is no wrong choice.

There is no public transportation to the churches except for the train station in the town of Ivanovo. If you choose to take the train to the town, it’s about a 1 hour and 30 minute walk from there to the church.

The walk is in direct sunlight but it is relatively safe to walk. There’s a an elevated bike path that you can use as a pedestrian so you’re not walking directly on the road.

Visiting the church was a special experience for me and was definitely worth the extra steps I...