Archaeological reserve 'Nicopolis ad Istrum' — Attraction in Veliko Tarnovo

A régészéti park minden nap 9-17 óra között tart nyitva. Mi éppen 17 óra előtt érkeztünk, de a személyzet nagyon kedves volt. Beengedtek bennünket azzal, hogy zárás után majd egyedül kell kijönnünk. (Csendben jelzem, hogy az alig térd magasságú falak egyébként sem jelentenek akadályt, hogy az érdeklődők bejussanak a parkba. Kutyák, vagy őrök nem voltak. Természetesen mindenkinek kötelessége, hogy vigyázzon a tisztaságra és a romok állapotára!)

A város egykor a Római Birodalom és a kora bizánci kor egyik legjelentősebb központja volt. Nem véletlenül hívják gyakran a „Bolgár Rómának” is. Története, építészete és régészeti leletei lenyűgöző képet festenek a Duna menti élet sokszínűségéről és a római civilizáció hatásáról a térségben. A város alapítása Traianus császár (i.sz. 53. szeptember 18. – 117. augusztus 11.) nevéhez fűződik, aki 101-106 között, a dák háborúkban aratott diadalai után alapította meg Nicopolis ad Istrumot. Nevének jelentése a görög "nike" = „győzelem” és "polis" = „város” szavakból levezetve: „Győzelem városa az Istrumnál”. Az Istrum folyó a Duna Vaskapu alatti szakaszának a latin neve volt, amikor még nem tudták, hogy ez valójában a Duna (Danubius) alsó szakasza. A város a császár dicsőségét hirdette, és egyben a római hatalom kiterjesztését jelképezte a térségben. A 2. században Nicopolis ad Istrum virágzó város volt, melynek lakossága elérte a 10-15 ezer főt. Fontos kereskedelmi központként és regionális közigazgatási székhelyként működött. A kis-ázsiai városok – Efezus, Nicaea és Nikomédia - mintájára szerveződött. A római veteránokon kívül sokszínű etnikai közösséggel rendelkezett a trákoktól kezdve más kis-ázsiai népekig. Az uralkodó nyelv a görög volt.

Az erőd falai 8 méter magasak voltak, a tornyok pedig elérték a 12 m-t. A falakon jól védett kapuk voltak. A kapuktól a főtérig nagy mészkőlapokkal szegélyezett utcák vezetnek, amelyeket járdaszegélyek határolnak. Az utcák alatt szennyvízcsatornákat építettek. A derékszögű utcahálózat középpontjában a fórum állt. A fórum körül helyezkedtek el a legfontosabb középületek, mint a bazilika, a curia (szenátusi ülésterem) és a fürdők. A városfalakon belül lakóházak, műhelyek és raktárak sorakoztak. A nyugati aqueduct, a fő vízellátó rendszer 26 km hosszú volt. A víz a nyugati erődfal mentén külön erre a célra épített víztározóba jutott. Több fürdőkomplexum épült, amelyekben hideg, langyos és meleg vizes medencék, valamint gőzfürdők és masszázshelyiségek álltak a lakosok rendelkezésére.

A 3. századtól kezdődően azonban a város, a gótok és más barbár népek támadásai miatt hanyatlásnak indult. A korai kereszténység idején püspöki székhely volt, és a városban több templom is épült. A 4. században épült bazilika a város legfontosabb vallási épülete volt, amelynek maradványai ma is láthatóak. Sok kutató szerint az 5. század közepén Attila hunjai is lerombolták, de erre nincs megbízható korabeli evidencia. A 6. században hatalmas bizánci erődítményként működött, ez azonban már távol állt az egykori római pompától. A korabeli bizánci történetírók beszámolnak a város avarok általi elpusztításáról a 6. század végén. Ezt numizmatikai bizonyítékok is alátámasztják: a legkésőbbi érmék Maurice császár (582-602) uralkodásának idejéből származnak. Feltehetően egy darabig még bizánci településként létezett, de sosem nyerte vissza korábbi jelentőségét. Később - valamikor a 10. században - romjai fölé egy középkori bolgár település épült. Az egykori dicső város majd 1000 évre nagyrészt feledésbe merült. Újrafelfedezésére várni kellett egészen 1871-ig, amikor a „Balkán Kolumbusza” névvel is ihletett magyar-osztrák utazó, történész térképész, régész és etnográfus, Kanitz Fülöp Félix (németesen: Felix Philipp Kanitz) (Pest, 1829. augusztus 2. – Bécs, 1904. január 5.) újra felfedezte. Kanitz jómódú zsidó pesti kereskedő családba született. 1847-től a Bécsi Egyetemen műtörténetet tanult. 1858-tól kezdve beutazta a nagyrészt oszmán uralom alatt álló Balkánt, ahol értékes etnográfiai, régészeti rajzokat és térképeket...

Уникално място Никополис ад Иструм (на старогръцки: Νικόπολις ἡ πρὸς Ἴστρον, на латински: Nicopolis ad Istrum, Nicopolis ad Iatrum, „Град на победата при Истер (Дунав)“1) е античен римски град в днешната Централна Северна България. Национален историко-археологически резерват, който попада на трасето за доизграждане на автомагистрала „Хемус“ (етапи 2 и 3) в участъци 4, 5 и 6, от км 184+300 до км 227+000.

Останките му са разположени на 18 km северно от Велико Търново по пътя за Русе и 3 km югоизточно от Никюп. Руините му са достъпни за посещение от ранна пролет до късна есен. Античният град се намира на левия бряг на река Росица веднага вляво след моста на пътя Велико Търново – Русе. Никополис ад Иструм се проучва от археолозите още от 1900 г. Основан е през 102 г. от император Траян в чест на римската победа над даките. Градът е разположен в централната Дунавска равнина. В топографско отношение се състои от две части. По-голяма е северната укрепена част, а югоизточната укрепена част е значително по-малка. Общата площ е 21,55 ха. Никополис ад Иструм и околността представлявали най-вече занаятчийски, животновъден и земеделски район, в който имало множество богати села (vici), имения (villae), имения (saltus) и тържища (emporia). Градът се е намирал на важния провинциален път от Одесос – Марцианопол – за Мелта и вероятно към Монтана. Никополис ад Иструм бил организиран по подобие на останалите градове в провинция Тракия, както и на градовете от Мала Азия. Официален език бил гръцкият. Начело на градското управление стоял съветът на архонтите. В града действали два важни органа – Градският съвет (буле) и Народното събрание (демос). Специална колегия от жреци се грижела за поддържане на култа към управляващия римски император и към главните езически божества: Зевс, Хера, Атина, Херакъл, Асклепий, Митра, Кибела и др. В Никополис ад Иструм действала и герузия.

Може да се каже, че Никополис ад Иструм е родното място на германската литературна традиция. През IV век епископът от племето на готите, мисионерът и преводач Вулфила получава разрешение от император Констанций II да имигрира със своя група от новопокръстени от Мизия и да се засели до Никополис ад Иструм през 347―348 г.[3] Именно там той създава готската писменост и ръководи превода на Библията от гръцки език на готски[4], който е направен от група преводачи. Етническият състав на населението бил пъстър. Многобройни са лицата с латински имена, но доста от тях са с тракийски произход. Значителен е броят на тези с гръцки произход. В района имало и заселени римски и тракийски ветерани. Населението от Черноморието и от вътрешността на провинция Тракия било разделено на фили. В Никополис ад Иструм са засвидетелствани следните фили: Apollonias, Athenias, Capitoline, Arthemisias. От намерените надписи разбираме и за някои от професиите, упражнявани в града и неговата територия: каменоделци, дърводелци, тепавичари, обущари, строител, един ветеринарен лекар, лице със съдийски пълномощия, диригент на императорския хор и т.н. Северно от крепостната стена на града, както и край Бяла черква, Павликени (Античен керамичен център край Павликени) и селата Бутово и Хотница са разкрити центрове за керамично производство, задоволяващи нуждите на населението и за експорт. Край Хотница действала и каменоломна, от която се добивал ценен материал за строителство. Градът е сякъл и свои собствени бронзови монети,[6] върху които са изобразени божества, крепостни стени, обществени и религиозни сгради. За развлечение на населението тук са се провеждали гладиаторски борби и лов на...

Set just on the edge of Nikyup village, about 25 minutes drive from Veliko Tărnovo. However I would advise driving to Nikyup via Resen rather than on the main Ruse road as the condition is not good at all. Have visited the ruins several times now, they do have occasional Roman reenactment shows which is well worth visiting. Worth purchasing the guide book at the entrance gate, it's not expensive and will help you to understand the lay out much better. It's an amazing site for those who are curious of the Roman ruling and the remains are well preserved. There's very little shade and no tourist souvenir shop/cafe so be prepared if visiting during the warmer months. You can stop at the supermarket in Resen for cold drinks/snacks (remember, do not not take the main Ruse road, go via Samovodene/Resen to Nikyup as the road is 10 times better and without...