Szandavár — Attraction in Balassagyarmati járás

Sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor építtethette a kővár korai magját.

1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását.

A 16. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai.

Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szemben álló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját váraikba.

A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még...

Túrajavaslat: aki nem akar kellemetlen élményekkel gazdagodni, az Szandaváraljáról induljon, kb 3km az út itt-ott meredek emelkedővel, és a rom megtekintése után forduljon vissza. Több weboldalon van feltüntetve egy 9km-es körtúra, de az út jelentős része nem túrabarát.

A vártól történő szikalafalas leereszkedés egy dolog, viszont a kéktúra útvonalát elhagyva az utolsó 3 km borzasztó, elhanyagolt dzsungel. Kék+ majd javarészt Zöldút jelzésen vezet tovább, csak az út olyan szinten nincs karbantartva, hogy pont a kéktúra és Kék+ kereszteződésnél nem tudtunk irányban maradni, mert tippünk sem volt, hol mehet az út. Ott tettünk egy kb. 500m-es kitérőt, majd a zöldútra visszatérve a helyzet annyival lett "jobb", hogy felismertük az útirányt, ahol kisebb megszakításokkal folyamatosan tüskés bokrok, gaz, és csalánok közt, valamint kidőlt fákon verekedtük át magunkat egészen a Szandaváralja feletti legelőkig, amit szerencsénkre már lekaszáltak, mire odaértünk.

Jeleztem az illetékes szervnek, de nem gondolnám, hogy nagyon foglalkozni...

Szandaváralja Szondi utcából (a patak hídja után az út mentén lehet parkolni) a Dózsa György úton tovább haladva érjük el a falu szélét és a kék jelzést. Rövid, kényelmes sétát követően jutunk el a Mária-forráshoz, itt néhány pad is található, lehetőséget nyújtva egy rövid pihenőre. Ezt követően kb. 30 perces sétával, jól jelzett úton haladhatunk tovább fel a várromig. A Szandavári letérőnél kezdődő, kék L jelzésű utolsó szakasz vége meredekebb, köves, de összességében nem nehéz a feljutás. Messziről felismerhető az öregtorony 7-8 méteres falmaradványa. A vár alapterülete viszonylag nagy, de javarészt csak a korábbi várfalak alapjai láthatóak. A kilátás a környező falvakra és hegyekre nagyon szép. Padok, illetve tájékoztató tábla nincs a várnál, de a falmaradványokon, vagy azok tövében le lehet pihenni és gyönyörködni...