Puszta Animal Park — Attraction in Balmazújvárosi járás

rész

Több, mint 10 éve rendszeres látogatói vagyunk a Hortobágynak, a magyar puszta valóban fantasztikus, és méltán a Világörökség része. A Pusztai Állatpark is hozzátett ehhez az élményhez még 6-7 éve, a Covid előtt, viszont a mai állapotában sajnos a pusztulás, és az enyészet az úr, szomorú és lehangoló a látvány. Van, hogy évente kétszer-háromszor is ellátogatunk ide. A pusztai létformának, az őshonos haszonállatok bemutatásának céljából létrejött intézmény - bár még ma is valamennyit visszaad a múlt hangulatából - már csak a töredékét nyújtja egykori fényének. Régen 8-9 pulyka volt a kerítés mögött, ma egyetlenegy árválkodott a sarokban. Néhány évvel ezelőtt a mangalicák közül a fecskehasú, a vörös és a szőke mind-mind 4-5 fővel képviseltették magukat, ma a 2 vörösön kívül csak 7 fiatal házisertés a felhozatal. A rackák az állatsimogatóba nem valóak, lehetetlen a közelükbe férkőzni, a 3 kecske ímmel-ámmal hagyja magát megsimogatni. 1 szamár maradt a tavalyi ötből, egy idős ló társaságában, akiről nem tudjuk, kicsoda-micsoda. A 3 kisebb testű ló/póni a körkarámban egy kecskével együtt lakja a nagy hodályt, ahol a tábla szerint gyimesi rackának, hortobágyi rackának és cigájának kellene lennie. Hucul lovat sem láttunk, pedig az interaktív táblák szerint kéne lennie. A hodály körül már fél éve áll a belvíz, az karámok többsége kong az ürességtől. A 2 bivaly pár éve az állatpark lakója. Úgy tűnik, csak nyáron tudnak fürödni, most egy kis tócsában tudnak csak belefeküdni az élősködők ellen védekezésül. Az értelmetlen beruházások ékes példája a bivalyok karámja melletti íves híd (?), ami - bár maximum 4 éves - már korhadó deszkákkal csalogatja az óvatlan látogatókat és darázsfészkek otthonaként szolgál. A mai napig nem tudtuk megfejteni mi célt szolgál az építmény, a kis kör ablakaival. Az enyészet látszik csak róla, nem a gazdag panoráma. A bivalyok mellett a növényzet már teljesen benőtte az egykori kis tavat, amely annak idején a libáknak adott otthont. Ma a szerencsétlenek egy kis karámban sárban, és 2 centis vízben tapicskolnak. Régen volt egy nagy kilátó, ahonnan szép időben messzire el lehetett látni a pusztába. Rossz állapota miatt elbontották, nem épült új. A park hátuljában van egy nagy karám legelővel, ahol régen kérődzők nagy csordája lakozott, évek óta üresen áll, nincs értelme arrafelé elkanyarodni. Legalább itt tábla figyelmeztet, hogy méhek költöztek a karámba, veszélyes arra menni. A gémeskútra néző, lelátós épület folyamatosan pusztul le, benőtte a gaz, rohadnak szét az ülőfelület fahasábjai, esik szét az egész. Az ottani karámok is düledeznek, a gémeskút még pár éve jól működött, ma a 2 gém közül már csak az egyik működik, az is ízléstelen és csorba fém vödörrel. Pedig annak idején a felújított kút favödreivel úgy emberesen bele lehetett kóstolni a pusztai élet keménységébe. A kút téglafala omlik be, a 2 vödröt nem értem miért kellett megszüntetni és lecserélni egy rosszabbra. Nemcsak szomorú, hanem dühítő is. A kültéri konyha épületébe is darazsak laknak, pár éves az egész, de már bőven mállik a festék és szorgosak a pókok is. Pedig VIP-jelölésű a hely... A vasalóban is darazsak laknak, és egyetlen faasztal árválkodik benne a mohaágyon. Emberemlékezet óta nem járt benne senki. A seggenülő hodály kong az ürességtől, az állatok ilyenkor még kinn vannak, így valahogy érthető, de abban is biztos vagyok, hogy nem töltik ki a hodályt a hideg napokban sem. Örvendetes, hogy pár éve egy új karám épült a szürkemarháknak, viszont a néhány éve még nagyobb állatállomány 3 fősre zsugorodott... Az ő itatójukban is alig van víz, és az is koszos. De legalább tágas a legelő, bár az is tény, hogy nem 10, hanem 3...

rész

Az annak idején több tucat galambra már csak 4, erősen megtépázott, kifakult tábla emlékeztet. A térség nívós galambjairól, és tenyésztésük múltjáról már csak a a néhány kép alapján lehet elképzelésünk, a helyükön a ketrecek többsége üres, vagy ismeretlen eredetű és fajtájú nyulak tanyáznak bennük, akikről szintén halvány fogalmunk sincs, kicsodák-micsodák. Mellettük egy fedett, nyitott helyiségben kiöregedett, megkopott, félszarvú faszürkemarha, az annak idején népi foglalkozásokat, mestreségeket, a népi életet bemutató tárlat eszközei pedig egymás hegyén-hátán, összedobálva. Egy lapos kerekű, szebb napokat látott lovaskocsi, kiszuperált szemetes, viseltes bőrkanapék... Kissé érdekes ez az állatok mellett. Célszerű lenne a nyulakat átköltöztetni, és üzemi területté nyilvánítani az állatpark ezen részét, a látogató nem azért fizet, hogy ezeket a kiszuperált dolgokban gyönyörködjön. A gyöngytyúkok ketrecét felújították pár éve, már kezd düledezni, kissé megkoptatta az időjárás a 3 éves festést, már korhadoznak a gerendák. Ami viszont még szomorúbb, hogy a gyöngytyúkok száma is eléggé megcsappant, a 7-8 szárnyasból mára 3 maradt hírmondónak. A ketrecük mellett áll egy ugyanolyan ketrec, teljesen szétesve, nagyon lehangoló látvány. Bár nem újdonság, mert ő is üresen áll.

Kétségtelen, hogy a legnagyobb káosz a tyúkoknál van. A 6 karámból legalább csak 1-2 üres, de a táblákon leírt fajok általában nem-, vagy nem csak abban a karámban találhatóak. Mert a szárnyasok össze-vissza vannak elhelyezve, kopasznyakú a búbos tyúkkal, kendermagos az erdélyivel, közönséges a hosszú lábúval, lehetetlen elhatárolni, hogy ki hova tartozik. Ráadásul a tyúkok egy része szabadon rohangál, mert ugyebár a kerítés alatt kiásott gödrüket nem temették be, a parkolóban kapásból 4 tyúk fogadott bennünket. Az egyik ketrecben a kacsák legalább szép számmal képviseltetve vannak vegyesen, fehér a vadassal. Csak ők is sárban tapicskolnak, 2 centis vízzel.

Összességében a karbantartás teljes hiánya, az ápolatlan, koszos karámok, a fekália, a bűz, a káosz, az üresség, a kongó üresség rendkívül elkedvetleníti a látogatót, és nem érzi úgy, hogy a pénzéért valamit kapott volna. Néhány éve 4 szekér forgalomba állt, hogy a gyerekek húzhassák a felnőtteket, viszont ez a pozitívum is már kicsit megfakult, tekintve, hogy a 4 szekér kettőre redukálódott, és mind a kettő balesetveszélyes és hangosan, szinte elviselhetetlenül nyikorog. Lassan ők is teljesen szétesnek. A játszótér is már elhasználódott: az hagyján, hogy nyikorog, de elég könnyen szerezhető szálka a kézbe, és senkinek sincs kedve leülni a madárürülékkel tarkított, mohás padokra. A homokos részeket benőtte e fű, ami amúgy elég gyakori vendég a felhagyott, valamikor valahova elvezető utakon is. Pár évvel ezelőtt néhány interaktív, a gyerekeknek szóló, de a felnőtteknek is érdekes, interaktív játékkal bővült az állatpark, de mivel nincsenek karbantartva, nincs kedve az embereknek hozzájuk nyúlni. Madárürülék borítja sokukat, beragadnak, berozsdásodtak, eltörtek, nem működnek. Szomorú, már csak azért is, mert a beleölt energia így feleslegesnek tűnik. Sokat dobna a helyen, ha működőképes állapotban, karbantartva, és tisztán lehetne...

"Az autentikus pusztai hangulatot megtestesítő állatpark Hortobágy falutól 2 km-re a puszta közepén egy hatalmas gémeskút mellett található. A puszta minden őshonos magyar állatfajtájával megismerkedhetünk itt, a park meglátogatását elsősorban kisgyermekes családoknak ajánljuk. A régi magyar háziállatokat pusztai környezetben, hagyományos jószágtartó épületek között sétálva nézhetjük meg. Megismerkedhetünk az erdélyi kopasznyakú tyúkokkal, a parlagi kecskékkel és szamarakkal, rackákkal és mangalicákkal, hucul lovakkal, magyar szürke marhákkal, a dagonyázó házi bivalyokkal. A zárt karámok körüli villanypásztorral védett területen bivalyok és magyar szürke marhák legelnek. Az állatsimogatóban a gyerekek a bárányokkal, kecskegidákkal, szamarakkal, szamárcsikóval ismerkedhetnek és zoo-csemegével etethetik őket. A puszta konyhájában, a vasalóban bográcsos főzésre van lehetőség, kicsi szekérrel pedig ki-ki maga után húzhatjuk gyermekünket a park területén. Egy nagy, tájjellegű játékokkal jól felszerelt játszótér is megkönnyíti a kisgyerekes családok látogatását, Emléktörténeti kiállítás A kiállítóteremben archív fotókat láthatunk a pásztorok életéről, mindennapjairól, ünnepnapjairól, eszközeikről, építményeikről és természetesen állataikról. A kiállított trófeák révén közelről megismerhetők a magyar szürke marha különböző szarvalakulásai és a magyar racka juh kosokra és anyákra jellemző szarvformájának különbségei. Kilátó A körkarám és a bivalydagonyázó között magasodik a kilátó. A kilátótoronyból kitárul a táj, a végtelen horizontú puszta, láthatjuk a legelő szürkemarhák, bivalyok, lovak által járt, kijárt ösvényeket, melyek hálózata különleges látványt nyújt. Nyugat felé tekintve látható a Tornyi-domb gulyájának nyári állása, tanya gémeskúttal. Októberben, a tanya szomszédságában darvak ezrei...