Már a X. században falu volt a Csonkatorony vízzel határolt dombján. A XI. században már Pályi néven volt ismert a település, mely nevét vagy a falu birtokosáról, vagy a templomának védőszentjéről, Paulus, Pál szentről kaphatta. Később az Ér toldalékkal különböztették meg a többi közeli, szintén Pályi nevű falvaktól. Így lett neve előbb Érpályi, mely később Herpály-ra módosult. Az ásatások során a torony déli oldalán huszonnyolc téglakeretes, többnyire kifosztott sírt tártak fel. A sírokban talált X-XII. századi edénytöredékek alapján valószínűsíthető a falu létezése. Az egyik, bolygatatlan sírban egy női csontváz jobb kezében II. Géza (1141-1162) dénárt találtak. A kutatások eredményeként egy háromhajós, nyugati ikertornyos, igen nagy méretű kolostortemplom alaprajzát tárták fel. Az északi mellékszentély megmaradt része belül félköríves, kívül egyenes záródású, a fő és a déli mellékszentély egyenes záródású. A főhajó belsejében megtalálták az oltár alapját, és a három-három északi és déli pillért. A legtöbb helyen nem csak az alapokat, hanem néhány téglasor falat is találtak. A nyugati pillérek a kő alapra rakott erősebb, alul nyolcoldalú, fenn hengeres oszloppal a karzatot támasztották alá. A középső és keleti pilléreket szintén kő alapra rakták, négykarélyosan. Legvégül megtalálták a déli mellékszentélyhez csatlakozó sekrestyekápolnát, illetve a déli falon egy kapu és bélletének alapjait. A kolostor építéséről írott forrás nem maradt fenn, így pontos építési idejét is csak nagyjából tudjuk meghatározni. Sajnos sem a bencések, sem a premontreiek írásos emlékeiben nem találjuk a kolostort, így csak feltételezhető, hogy a bencés rendhez tartozott. A tatárjárás a vidéket elnéptelenítette, és a benépesedés is csak lassan indult meg, így a monostor funkcióját ekkor bizonyára elveszítette. A sorsát végleg a törökök 1658-as és 1660-as pusztítása pecsételte meg, ekkor ugyanis Herpály végleg kihalt, és a benépesedés már a mai város egykori területén indult meg. A monostort a következő évszázadokban még viszonylag jó állapotban találjuk. 1806-ban még állt a két hatalmas, szinte sértetlen torony, a hajó, a szentélyek, és a sekrestyekápolna...
Read moreGyerekkoromban láttam utoljára a Csonka Templomot, ahogy akkoriban neveztük... Szomorú és sebzett rom egy szemetes pusztaságban; így élt az emlékezetemben. De most!!!! Büszke vörös óriásként uralja a rendezett teret, csak úgy árad belőle az energia! A gondos felújítás, az őrző szeretet visszaadta az önbizalmát ennek a gyönyörű arányú toronynak, szinte éreztem a szíve dobbanását... Persze óriási szerencsém volt; ilyen eget talán szökőévenként egyszer lehet megélni. El tudjátok képzelni, milyen az, amikor a vörös ég vörösre festi a vörös téglákat?? Nézzétek meg naplementében, mert a fotó...
Read moreAz Alföldi Kéktúrát jártuk és ennek keretében tettünk ide egy kis kitérőt. Könnyen meglehet találni, bár az odavezető út esős időben nagyon sáros tud lenni. A toronyba nem lehet felmenni sajnos, de így is szép látványt nyújtanak a romok, melyek az egykori Herpály nevű település, 12. században román stílusban épült monostorának...
Read more