A ma már használaton kívül van az völgyhíd, amit 1883-ban építettek a Füzes-patak völgye fölé, és amit 1931-ben felrobbantottak. Kicsoda? Matuska Szilveszter… Eredetileg egyvágányú viaduktként épült meg, a második vágányt csak jóval később, 1898-ban fektették le egy párhuzamos, újabb hídon. Ma is áll, alföldivé szűkült országunkban könnyen rá is csodálkozunk egy ilyen hegyi építményre. A biatorbágyi merénylet 1931. szeptember 13-án történt, amikor a merénylő közvetlenül a viadukt előtt, a jobb sínszálon egy 1,5–2 kg-os robbantóaknát helyezett el, amely éjjel 0 óra 20 perckor robbant fel. A robbanóanyag nem a vágányon áthaladó mozdony alatt robbant fel, hanem a Bécs felé közlekedő nemzetközi gyorsvonat második és harmadik kocsija között, emiatt a nagy sebességgel áthaladó gyorsvonat mozdonya és vele a poggyászkocsi, négy személy- és egy hálókocsi előbb kisiklott, majd 26 méter magasból a mélybe zuhant, miközben a szétszakadt vonat többi kocsija sértetlenül a vágányon maradt. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt, köztük volt a személyzet három tagja is, köztük a mozdony vezetője, aki a kisiklást észlelve még annyira le tudta fékezni a vonatot, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak. A rendőrség a helyszínen egy levelet talált, amely így kezdődött: „Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…” A merényletet az akkori kormány kommunista terrorhullám kezdetének hitte – a gazdasági világválság közepén voltunk -, és statáriumot vezetett be Magyarországon. Később Bécsben kiderült ugyan, hogy a merényletet egy ottani magyar kereskedő, bizonyos Matuska Szilveszter magára vállalta, a feszült politikai légkörben azonban a rendőrség és a kormány is gyors eredményt akart. Egy héttel a merénylet után a statáriális rendeletet kiterjesztették az államellenes mozgalmakra, és hamarosan a tettest is feltalálni vélték a Csehszlovákiába, majd Moszkvába menekült Leipnik Márton kommunista műszerész személyében. (Helyette végül az illegális kommunista párt vezetőit Sallai Imrét és Fürst Sándort tartóztatták le, majd a statáriális bíróság halálra is ítélte őket, és 1932. július 28-án ki is végezték őket.)

Időközben azonban az újságok megírták, hogy Ausztriában és Németországban is történt néhány hasonló merénylet, ahol szintén szövegeket, egy fasiszta újságot illetve jelszavat hagyott hátra a tettes. Így került a bécsi rendőrség látókörébe Matuska Szilveszter 39 éves bécsi gyáros, aki már a biatorbágyi robbanás helyszínén is jelen volt és bekötözve, álsebekkel, zavart viselkedésével hívta fel magára a figyelmet. Matuskát végül a magyar gyanú alapján Bécsben vették őrizetbe. Kiderült, hogy ugyan szerepelt a vonat utaslistáján, de nem volt ott, korábban viszont robbanóanyagot, vascsöveket, gyújtózsinórt vett, de ő ezt azzal magyarázta, hogy kőbányája van, később a gyárának kéményét akarta felrobbantani. Végül beismerő vallomást tett, és elismerte a két ausztriai és a németországi merényletet is. Bécsi tárgyalásán először elmebeteget játszott, az orvosok azonban épelméjűnek minősítették, és hat évre ítélték, 1934 novemberében pedig Budapesten is bíróság elé került. Hiába vádolták azonban huszonkétszeres gyilkossággal, és hiába ítélték halálra, az osztrák hatóságok csak úgy adták ki, hogy - mivel Ausztriában már akkor sem ismerték el a halálbüntetést – ha nem halálos ítéletet kap. Életfogytiglanját a váci fegyházban töltötte, ahol korábban elutasított találmányainak tökéletesítésén dolgozott, továbbá képeket festett kislányának, aztán amikor 1944-ben a szovjet csapatok bevonultak Vácra, a zűrzavarban kiszabadult és eltűnt. A viadukton 1977-ig jártak még a vonatok, amikor a hegyeshalmi vonal villamosításakor kivonták a forgalomból. 1996 óta a hídpár ipari műemlék, a déli hidat a gyalogosok is használhatják.