Tátika Castle — Attraction in Keszthelyi járás

A Balatontól északnyugati irányban, Zalaszántó közelében emelkedő Keszthelyi-fennsík 413 méter magas bazalthegyén található. A település határából túraútvonalon közelíthető meg.

A kijelölt pihenőtől kb. 40 perc alatt közepesen nehéz sétával elérhető.

1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű Alsó-Tátika várát, mivel Tádé, a nemzetség egyik tagja, erőszakkal feldúlta Erek falut, ahol a Kaplony nembéli Zlaudus veszprémi püspök kúriája állott. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg. Zlaudus egyházfő azonban nem tartotta eléggé biztonságosnak, így a Várhegy csúcsán egy új kővárat emeltetett és 1262-ben ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre szemét. Kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye.

A 14. század első éveiben a Kőszegi nemzetség megszállta, de Károly Róbert, az 1321-es hadjáratában visszaszerezte tőlük. Ezután királyi kezelésben állt a következő évtizedekben, de 1341-ben, már a veszprémi püspöktől szerzi meg Kàl vidéki (boradó szolgáló és udvarnoki) birtokokért cserébe, pereskedésbe taszítva a két terület lakóit, gazdálkodóit. Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari körhöz tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába. Zsigmond király hívei, az ellene való szervezkedéseik miatt, legyilkolták a család vezető két tagját. Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korai tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a - török veszély miatt ide menekített - környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.

A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Védművei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.

A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit. Az elszegényedő Gersei Pethő família többé nem építtette újjá. 1713-ban császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották az elhagyott várat. 1741-ben a birtokot szerző Festeticsek már csak egy romvárat mondhattak magukénak.

1980-ban archeológusok azonosították az alsó, korai vár helyét a hegy északnyugatra néző, függőleges sziklafallal határolt peremén. Ez is a Tátika-hegyen, az ún. Tátikahidegkút-puszta felett található, a tatárjárás után épült felső vár (a közismert rom) alatt van.

Több évszázados pusztulása után, a 2000-es években végre régészeti feltárásokat és helyreállításokat végeznek falai között, hogy az ide látogató turisták ne csak a csodálatos panorámában tudjanak gyönyörködni, hanem a középkori várrom megóvott részeiben is.

Ma már csak az öregtorony (lakótorony) maradványai, várfalmaradványok és néhány boltozatos, beomlott pince látható, a kilátás elsősorban nyugat felé tárul ki, jól látható a Kovácsi-hegy fennsíkjából kiemelkedő, fehéren világító sztúpa hegyes tornya.

A vár romjai egész évben szabadon...

Nagyon értékesnek találtunk egy hozzászolást/ értékelést és aszerint közelítettük meg a vár romot. A főútról befordulva a célhoz érkezve Google térkép szerint, még pár száz métert haladtunk ahol már tovább nem lehetett menni kocsival. Ott leparkoltunk és gyalog folytattuk tovább. Valaki nagyon jófej volt,mert piros festék sprayvel mindenhova ahova csak lehetett és szükséges önkéntesen lefújta íranymutatásnak, hogy merre van a vár, mi ezt követtük. Viccelődtünk is, hogy reméljük nem átverés és nem máshol kötünk ki 🙂 Mert nagyon hosszú az út felfelé kanyargós. Lábat/combot megdolgoztató út felfelé. Megéri a fáradtág, mert gyönyörű a kilátás. Ajánlom aki szán rá időt és energiát a kilátásban nem fog csalódni ,szép. A vár rom is , de már csak vár rom. Az nagyon jó, hogy nem sokan vannak fent így mi csak egyedül voltunk kifejezetten élvezem ezeket a pillanatokat,mert a városból jövünk és ott akkora a nyüzsgés, hogy jobban szeretem ezeket a vár romokat ahol nem taposnak az emberek egymáson és egy kicsit fent lehet nyugodtan megpihenni úgy, hogy nem kell mást hallgatni csak az erdő zaját és a kilátást élvezni és fényképeket készíteni. Már sok ehhez hasonló vár romot fedeztünk fel a környéken és sokkal jobb nekem mint amikor belépő jegyet követelő felújitott várat látogatunk. Ahol taposnak rajtad ,...

„Tátika, mint egy korona Feltéve a tetőre, Büszkén állott s nézett alá A földre és időre: Változott ez évek óta Körülötte, alatta; De a várnak nem árthatott, A tatár sem bánthatta.” (Kisfaludy Sándor: Tátika /rege/)

A várból, melyet 1589-ben egy nagyobb portyázó török csapat elfoglalt, majd a kifosztása után felgyújtotta épületeit., valamint 1713-ban Mercy császári tábornok hadgyakorlat ürügyén is felgyújtatott ma már nem sok látszik. Azonban kellemes túra feljönni ide, és jó időben messze ellátni a Várhegyről.

Tátika megközelítése a Zalaszántót és Bazsit összekötő Fő útról lehetséges. Zalaszántó felől, a települést elhagyva mintegy 1,5 kilométerre jobbra kell lefordulni, ahol tábla jelzi a várat, illetve van egy kisebb menedékházas, fa pados/asztalos turista pihenőhely. Itt van 6-8 autónak elegendő parkolóhely. Gépkocsival párszáz méterrel beljebb is lehet menni a földúton, ahol egy kicsit kiszélesedik, és a vár felé a keskenyebb, de jól járható turistaút balra elválik, legmesszebb ott szükséges leparkolni. A parkolótól a vár gyorsabb léptűeknek kb. 40 perc, de kényelmesen sem több 1 óránál, és lefele valamivel rövidebb idő alatt jutunk vissza. Az út kellemes árnyas, az erdőben vezet felfelé a várig, előbb az Országos Kék-túra, majd a kék KL (rom, vár)...