Recski National Memorial Park — Attraction in Pétervásárai járás

The labour camp was in use near the Csákány rock stone cave above the settlement between October 1950 and autumn 1953 by the State Defence Authority (ÁVH) established secretly by following the Russian model of gulags. The 1500 prisoners held for political reasons came from different layers of society ranging from politicians to poets, former estate owners, manual workers and intellectual workers. The prisoners deported here without any jurisdiction were kept under inhumane circumstances and made to work. Most of them died due to starvation, accident or simply by the guards. No one knows exactly where the dead were buried. The camp was hermetically excluded from the world outside. Only two successful attempts to escape were made. After the regime change in 1991 a memorial was inaugurated here to commemorate the prisoners who died or suffered there. The National Memorial Park was opened in 1996 where a tower and barracks were constructed to illustrate the circumstances at...

Nagyon lehangoló volt látni az emlékpark állapotát. Bár az egyik épületet rekonstruálták, a többi ház helyén csak kővel kirakott alapot találunk, némelyiknél tábláról leolvasható, hogy mi állt ott.Több tábla kidőlt, eltűnt, az őrtornyot csak a Szentlélek tartja egyben, láthatóan karbantartást nem nagyon végeznek. Egy ilyen emlékhelyen nem a természet szépségének kéne lenyűgöznie a látogatót (amely valóban gyönyörű!), hanem információt kellene kapnia arról, hogy mi történt ott, illetve egy olyan élményt szereznie amelyen keresztül némileg átélhető a rabok sorsa és tragédiája. Kár érte, mert a megépített épületben olvasható személyes történetek izgalmasak, szívesen megtudtam volna többet. Megépíthették volna a körleteket, kitáblázhatták vagy megépíthették volna a két ismert szökés helyszínét például. Számomra furcsa, hogy pont a magyarországi kommunizmus egyik leghírhedtebb munkatáborának emlékhelyére nem jutott elegendő pénz. Azt gondolom, hogy ebben a formában ez az áldozatokkal, az áldozatok hozzátartozóival, illetve a látogatókkal szemben is kevés...

Egyik meghatározó nemzeti tragédiánk, melyről méltatlanul keveset esik szó szemben egyéb, a magát mára már globális üzletággá kinövő, a magyarság történelmét, a kézzelfogható, szívszaggató momentumainkat lényegesen kevésbe érintő, erősen felnagyított események agymosási szintű súlykolásával.. Még most is, ennyi idő távlatából is letaglózó és mellbevágó, mit élhettek át azok a honfitársaink, akik az ávó hírhedt ténykedésének köszönhetően ide kerültek. Szívszaggató akkor is, ha maga az emlékhely és a kiállítás rettenetesen idejétmúlt, statikus, avitt; koncepció, állagmegóvás és a fiatal generáció megszólítása egyáltalán nem sikerül, így marad a szülői elbeszélés ennek az eszeveszett időszaknak az érzékeltetéséről, mely remélhetőleg elég és aljalmas lesz arra, hogy mindez soha ne merüljön feledésbe és a következő generációnak is a megfelelő (hang)súllyal...