Egy felhő belsejében
Milyen lehet egy felhő belsejében? A tóparton fekszel. Figyelmed a feletted szálló felhőpamacsokon landol. Szerinted járt már ember ezeknek a gyomrában? Na nem úgy, hogy repülővel átszáguldasz rajtuk. Hanem úgy, hogy ott vagy, és érzed a jégkristályokat, az elektromos töltést, a szelet, és messzi-messzi tájak mezőinek illatát? Hé! Gondoltál már rá, hogy valószínűleg a Holdon több ember járt már, mint egy felhő belsejében?!
Ha hiszed, ha nem, ezt az élményt a Karancson átélheted!
Felhős, szeles nap volt. Igazi extrém-túrázáshoz való. Csak azoknak, akik szeretik az izgalmakat! A Karancs hegy lábáig autóval mentünk, amely Budapesttől - hihetetlenül - mindössze 80 percre található. Innen gyalog indultunk fel a gigászi hegyre. Annyit tudnod kell, hogy ez egy magas és meredek hegy. Az ilyeneket a felhők nem megkerülik, hanem felszállnak a tetejéig, majd hosszú ködkígyóként átbukva hömpölyögnek le a túloldalon. A misztikus hegy már több kultúrát megérintett: bronzkori és Árpádkori építményekkel találkozol útközben. A felhő extrém túra célpontja a ködkígyó csatornájába eső kilátó: 7 emelet magasságú acélszerkezet, burkolat nélkül, a villámcsapástól mindössze 4 földelő elektróda és a kupola - mint Faraday-kalitka - véd. Felmásztunk a kupoláig. Fergeteges kilátás minden irányba! És nem úgy, mint a Mátrába, hogy minden irányból csak erdő és erdő, meg erdő. Itt várakat, tavakat, lakótelepeket, utakat, gyárakat látsz. Mellesleg erről is lehetne írni egy bejegyzést: az „Északi középhegység legérdekesebb kilátója”. De vissza az extrém élményhez. Azt tudtuk, hogy a kupola - mint Faraday-kalitka - belsejében kell maradnunk. A korláthoz hozzáérni Tilos! Izgalmas kilátás… na de: mikor jön már egy felhő?
Egy apró felhőpamacs szállt át a tornyon, majd újból kiderült. Ezután - talán pár másodperc telt el - és egy pillanat alatt esti sötétség támadt! Ekkor elveszítesz minden vonatkoztatási pontot magad körül. Csak azt tudatosul benned, hogy rettenetes magasan vagy, és nem tudod merre lépj, hogy ne ess le. Üljünk le, üljünk le! - kiabálta társam. Mintha az életünk múlna rajta, egy szempillantás alatt már a fapallókon ültünk. Kezemet a fára szorítottam, nehogy a vaskorláthoz érjek. Kimondottan erős széllökést éreztem, amely esőt vagy jégdarabokat - nem is tudom - vágott a hátamhoz, de olyan erővel, mintha egy hatalmas kéz apró jeges kavicsokat dobott volna dühösen hozzám. Ekkor hallottam, hogy társam felkiált. Valószínűleg ő is kapott a jégzáporból. Ebben a pillanatban mindkettőnknek adrenalin-fröccs öntötte el agyát. Mosoly feszült arcomra, majd túlharsogva a süvítést ordibáltam: Érezted? Igen! Nagyon Király! Király! - üvöltött társam. Hirtelen olyan hangot hallottam, mint amikor hungarocell darabokat szippant fel a porszívó. A kupola alsó, éles peremei mentén neonszínű fény kezdett el derengeni. Tiszta Némó kapitány! Hát ez nagyon állat! - halottam barátom kiáltását. Igen, ez volt a gigászi légköri töltés hatására megjelenő korona-kisülés, amit neveznek Szent Elmo tüzének is! Ezután körülbelül 2 másodperc telt el, és megint teljesen világos lett. A felhő kusza és kiszámíthatatlan mozgású ködpamacsok képében szállt tovább, leereszkedve a hegyen, Salgótarján felé. Hirtelen ismerős illatot éreztem, amely múlt nyári kirándulásunkat idézte fel: a Tátrai legelők illata. Amiről senki ne gondolja, hogy véletlen, hiszen ez a felhő észak felől, a Magas-Tátrából érkezett. Még egy kör? - kérdezett társam. Arca teljesen kipirulva az adrenalintól, és ettől a vad extrém élménytől. Pár másodpercig néztem szemébe. Mikor megláttam a "haverom, ezt te sem gondolod komolyan" kifejezést, apró nemleges fejrázással reagáltam. Mindketten a legközelebbi érkező felhő irányába tekintettünk. Húzzunk! Húzzunk! Gyorsan! Gyorsan! Itt jön! Jön! Lefelé gyorsan! Gyorsan! Ne érj hozzá a fémhez! - kiabáltam. Ilyen gyorsan még sosem értünk le 7 emeletnyi lépcsőn! A talajszintről visszatekintettünk a kupolára. A felhő most nem robogott végig rajta, hanem pamacsokká foszlott.
Hirtelen kisütött a nap.
Ez tényleg nagyon extrém...
Read moreFantastická panoráma z veže. Uvidíte veľkú časť severného Maďarska, otvorené výhľady sa ponúkajú aj smerom na západ a sever. Mali sme šťastie na jasné počasie a mohli sme pozorovať Nízke (Chopok či Ďumbier) aj Vysoké Tatry (od Kriváňa až po Lomnický štít). Odporúčam si vziať kvalitný ďalekohľad a bolo by super, keby sa na hornom poschodí veže doplnila nejaká panoramatická mapa aby sa človek dokázal jednoduchšie zorientovať vo výhľadoch. Priestor tam totiž určite je. Samotná túra od železnice v Šiatorskej Bukovinke po červenej trase nám s krátkymi prestávkami trvala približne 2,5 hodiny, pri slabšej kondičke to môže byť aj viac. Posledných dvadsať minút zo sedla je masaker čo sa týka náhleho stúpania na vrchol a my sme do toho mali aj pomerne veľa snehu. Celkovo samotná túra stojí za námahu, Karanč je nádherný ako celá Cerová vrchovina. V teplejších mesiacoch...
Read moreMi a lusták útját választottuk, de meg az is egy izzasztó túra volt. Autóval Salgótarján felől érkeztünk, és a Toyota Kakuk előtt balra fordultunk, át a vasúton, majd az elágazásnál balra. Az út valaha aszfaltozva volt és a kőbányába vezetett, ma nyomokban látszik, hogy valaha út volt, helyenként rengeteg kőtörmelékkel. 4*4-es ajánlott, de mi egy sima személy autóval is eljutottunk a parkolóig (kb 3 km). Innentől meredek lejtőn kell felmenni kb 1km-t. Útközben 2 forrás is található. Ennek a lejtő tetején már táblák jelzik az utat. Választhatod a piros háromszöget, ami 0,5 km, még meredekebb és az őszi avarban igen nehéz, mert minden gurul ki a lábad alul. Vagy mehetsz az 1,1 km-es zöld bicikli úton (mi visszafelé már ezt választottuk ;). A kilátás gyönyörű, megéri felkapaszkodni és egy szendvicset bekapni a csúcson. Fedett padok, és sütögetési...
Read more