Hollókő ófalu rezervátum — Attraction in Szécsényi járás

A Nógrád megyei falu az első és mindezidáig egyetlen településünk, amely a világörökség része lett. 1987-ben, Budapesttel egy időben került fel az UNESCO Világörökség-listájára. A palóc falu azzal érdemelte ki ezt a címet, hogy egyedi módon élő hagyományként őrizte és örzi meg a XVII-XVIII. századi faluképet és a modern kor előtti falusi életet. Hollókő azonban -szerencsére-nem vált skanzenné, hanem az itt lakók maguk őrzik a hagyományokat és használják rendeltetésszerűen védett épületeik nagy részét.

A világörökségi oltalom kiterjed a falu keleti szélén található középkori várra és a falut körülvevő tájvédelmi körzetre is.

A hagyományok élő ápolásának része, hogy a helyiek szívesen beszélnek a falu történetéről, a népviseletükről vagy éppen a palócleves titkáról. Emellett a sztrapacska, a tócsni, a kemencében sült kenyérlángos és nem utolsó sorban a görhe receptje is generációról generációra hagyományozódik a helyi palóc családoknál, kár, hogy ezt írd és mondd, egyetlen jó környékbeli étterem sem tudja kellőképpen reprezentálni, ami iszonyatos hiányosság...

Hollókő a népszokásairól is messzeföldön híres: minden évben több ezren jönnek megnézni a hagyományos húsvétolást, de hasonlóan népszerű ünnepeknek számítanak a pünkösd, a szüret vagy éppen a bornapok is.

Ünnepekkor megcsodálhatjuk a helyiek színes, gazdagon díszített népviseletét, ami párját ritkítja. Olyan hangulata van és az év bármely szakában, mint semmi másnak kishazánkban. Verdikt:...

Az idei húsvétot Hollókőn töltöttem, és elmondhatom, hogy egy igazán különleges és élménydús utazás volt a magyar hagyományok világába. Ami a leginkább magával ragadott, az a húsvéthétfői locsolkodás volt. Látni, ahogy a helyi férfiak, díszes népviseletben, vödrökkel és parfümös üvegekkel járják a házakat, és meglocsolják a lányokat és asszonyokat, egyszerre volt mulatságos és felemelő. A nevetés, a locsolóversek és a hagyományos kínálások mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap felejthetetlen legyen. A locsolkodás mellett a falu hangulata is lenyűgözött. A régi parasztházak, a templom, a kézművesek portékái és a finom palóc ételek mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy pillanatra visszacsöppenjek a múltba. A helyiek vendégszeretete pedig csak hab volt a tortán. Összességében kijelenthetem, hogy nagyon jól éreztem magam Hollókőn. Egy olyan húsvéti élményben volt részem, ami gazdagította a lelkem, és még jobban megismertette velem a magyar kulturális örökséget. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy látogasson el...

Mi egy átlagos, esős csütörtökön mentünk 14:00 körül, így több minden zárva volt vagy zárni készült. Sétajegy a parkolóban vehető, a faluban már nem, de nekünk így nem is érte volna meg, inkább házanként fizettünk belépőt, ami átlag 200-300ft/fő volt. A palóc játszókert 3 év alatt ingyenes (de kísérőnként 500ft/fő/óra) és mivel az összes játék fából készült ügyességi (aminek meg kell mutatni a használatát) vagy körhinta/hintaló (amire rá kell emelni a gyereket), így a kisebb gyerekeknek szülő nélkül gyakorlatilag élvezhetetlen, ha pedig egyik szülő sem akar kint ácsorogni, akkor 1000 ft ez az egy program. Ezt egy kicsit túlárazottnak éreztem. Parkolás 400ft/óra, mosdó 200ft/fő. A falu egyébként nagyon szép, a házakban (falumúzeum, oskolaház) nagyon kedves körbevezetésben volt részünk, az ott dolgozók szívesen beszéltek a helyi kultúráról, tényleg egy élmény volt. A postamúzeum tárlata is szuper. Összességében megéri megnézni, de délelőtt érdemes érkezni és figyelembe kell venni, hogy turisztikai látványosság révén mindenért...