Hajmáskéri tüzérlaktanya — Attraction in Veszprémi járás

Amazing urban exploration sight! The castle has rich history - was built before WW1, later was used as a shoulder accommodation and even block-post by Third Reich and later guards of the Red Army. Castle is located in the middle of Hakmasker, right in front of big panel building. Entrance is free is easily accessible from the front door. Inner rooms are very destroyed and not very interesting, except the main concert hall that has curious wall and ceiling decorations. The best part is the falling-apart attic. It has picturesque view on the decaying castle and nature-overgrown remains of the roof and tiles. You can access it from the second and third floor of the castle. Be careful tho, there is much debris on the floor from the fallen roof. Tower is accessible too. You can find the stairs up if you go up on the main stairs in front of the entrance, then turn right around the corner and pass into a hole in the wall, where you find stairs to the attic, after that you can enter the tower and climb the spiral metal staircase and reach the highest level possible. It will be a room with big round wall in the middle and some windows with view. The higher levels of construction are not possible to reach now. Some people were seen in the building - kids running around and drawing graffiti and other explorer walking around. This place is often visited. Have a great time in this...

Az XX. század első éveiben az Osztrák-Magyar Monarchia a környező országok hatására villámgyors katonai fejlesztésekbe kezdett, ennek egyik szép példája a kis Veszprém megyei falu, Hajmáskér határán felépült császári és királyi tüzérségi kiképző laktanya, amelyet méretei miatt a legtöbbször katonavárosként emlegettek. A Kondor Márton és Feledi József által tervezett, 1911-ben átadott, hatvan épületből álló komplexum, amely Közép-Európa legnagyobb lőterével rendelkezett, az önellátásra rendezkedett be. A katonaváros ünnepélyes átadására 1911. júliusában került sor. A telep központjában álló, historizáló parancsnoki épület, melynek 50 méteres tornya messzire látszik, eredetileg a lőiskola volt, később lett parancsnokság, és kapott reprezentatív szerepet. A hatezer négyzetméteres épületben 118 helyiség volt, köztük például kártya-, billiárd- és szivarszoba is. A legszebb helyiség a kaszinóterem volt. Régen ez volt a legszebb terem, és most is az, annak ellenére, hogy 1990 óta csak pusztul, és pusztítják. Mindenfelé törmelék és szemét, a terem közepén egy tábortűz nyomai, a karzat alatt egy ócska kanapé, a falakon hatalmas graffitik. De mindezek mellett még látszanak a falakon az eredeti aranyberakások, mozaikok, görög ábrázolások, bagolymotívumok. Megvannak még hatalmas ablakok, a színpad és az egyik karzat. Eredetileg étteremnek használták, később színházterem, majd a szovjet időkben moziterem lett. A hatalmas, soképületű hajmáskéri katonai bázis a Monarchia felbomlása után a Ludovika Akadémia tisztképzőjeként is működött, 1944-ben a németek, 1945 után a szovjet hadsereg használta egészen 1990 november 15-ig (az országból kivonuláskor az első szovjet katonai szerelvény Hajmáskérről indult). 1998-ban kerültek az épületek önkormányzati tulajdonba, vevő nincs rájuk, kisebb részük felújítása, használatbavétele megtörtént, a nagyobbik...

Magáról az épületegyüttesről többször hallottam. A nyáron Zirc felé levagtuk az utat és közvetlenül a tornyos épület előtt mentünk el. Szürreális élmény volt, egy kis településen egy ilyen hatalmas és valamikor lenyűgöző kastélyszerű valami , előtte a szocialista építészet remeke egy kis lakótelep. (Unikalis élmény lehet ott lakni). Hazafelé megalltunk és megneztuk a valamikori pompás laktanyat ami most siralmas állapotban van. Ijesztő egy ilyen haldokló épület, nem egyenletes mértékben de lassan halad a sírja felé. Ehhez hozzájárul az ember aki létrehozta és sok éve magára hagyta. Szép egy épület de az ember tölti meg élettel. Itt ez nincs. A szovjet jelenlét sem használt neki de ha a kivonulás után nem hordták volna mindent el barbár módon és nem törtek volna be minden nyilaszarot, lenne gondnoka, nyitna, zarna, már az sokat segített volna. Most már nem, mert a pusztulat árad mindenből.Egyébként elkepesztő, hogy bő 100 évvel ezelőtt egy laktanyat ilyen mivesen építettek meg, nem csak a funkciót szem előtt tartva hanem az esztétikát is. Nagyon megneztem volna fenykoraban. Most már az épületek között nem lehet, csak nagyon nehezen közlekedni, mert a természet is visszahódit lassan mindent. Szerintem közel van az a pillanat amikor már menthetetlenne válik az egész mert sok helyen a tető is beszakadt és ázik folyamatosan minden. Végtelen szomorú, hogy ilyen állapotba...