A balácai a legnagyobb kutatott pannóniai villagazdaság. A római kori majorság több épületét is feltárták, köztük a hatalmas alapterületű központi lakóépületet, amelyben számos értékes tárgyi emléket is megtekinthetünk, köztük a fantasztikus padlómozaikokat, ezeket a majd kétezer éves mestermunkákat.
Leírás
Élet Pannóniában
Az 1. században lett Pannónia a Római Birodalom provinciája. A rómaiak a hódításokkal magukkal hozták kultúrájukat, szokásaikat is, az itt töltött négy évszázad során ezeket nagyrészt átvették az itt élő „bennszülöttek” is. Az elszórt házakból álló települések helyén városok jöttek lére, maradandó anyagokból készült házak épültek, megjelentek a burkolt utcák, a vízvezetékrendszer és a fűtés is.
Ezzel egy időben új típusú gazdasági egységek is létrejöttek, a Balaton-felvidéken elsősorban kisebb-nagyobb villagazdaságok alakultak ki. Ma inkább majorságnak neveznénk ezt a római kori farmot, ahol mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
A balácapusztai gazdaság eredete bizonytalan, de azon birtokok sorába tartozhatott, amelyet a harcokban bizonyított, de már visszavonult katonák, a veteránok kaptak családi birtokként szolgálatuk jutalmaként.
A birtok központját fallal vették körbe, ezen belül épültek a lakó- és gazdasági épületek, a dísz- és gazdasági udvarok. A római kultúrához tartozott a belső terek megmunkáltsága, díszítése is. A magas szaktudást és gyakorlatot igénylő mozaikok, a padló- és falfűtési rendszer, a boltozott mennyezetek kialakítása és számtalan más építészeti technikai megoldás a kor legmagasabb technikai színvonalát képviselte. A farmon az önellátáson kívül minden valószínűség szerint eladásra is termeltek. A termelésnek Pannonia életében mindig jó piaca volt a főleg a Duna mentén elhelyezett nagyszámú katonaság ellátása miatt, ráadásul a Balaton-felvidék védettebb volt az átlagnál, kevesebb háború sújtotta az itt élőket.
A gazdaság fénykorát a 2-3. században élte, erről a tárgyi és írásos emlékek is tanúskodnak. Bár a 4-5. századból is vannak építkezésre utaló nyomok, az 5. század, a Római Birodalom pannóniai összeomlása után a birtok sorsa bizonytalan.
A ma feltárt területen láthatjuk a villagazdaság 2000 m2-es központi épületét, három részlegesen felfalazott épületet, valamint a Veszprém megye római kori kőemlékeinek helyet adó lapidáriumot. A majorság többi része kertszerűen kialakított, a mediterrán környezetet a római kori fűszer- és gyógynövényeket bemutató kert és egy pontosan működő napóra erősíti.
A villagazdaság központjától mintegy 600 méterre északra itáliai síremlékeket idéző egykori mauzóleum, a Likas-dombi halomsír látható. A közel 36 méter átmérőjű területét négyszögletes fal vette körül. A kettős sírkamrához hosszú, boltozott folyosó vezetett.
Felfedés, feltárás
Az első falmaradványokat és falfestménytöredékeket 1904-ben találták meg a szántást végző cselédek a veszprémi káptalan földjén. Az éppen frissen alakult vármegyei múzeum igazgatója vezetésével 1906-ban kezdődtek meg a feltárások. Rhé Gyula a húsz évig tartó feltárást részletesen dokumentálta naplójában és kiadott könyvében is. A főépület legértékesebb kincseit, a padlókat fedő mozaikokat külföldi szakember segítségével tanulták meg felszedni és restaurálni. 1925-ben a Magyar Nemzeti Múzeum is bekapcsolódott a munkálatokba, vállalva a költségeket is. Ezért cserébe megkapta az egyik terem 62 m2 alapterületű mozaikpadlóját, ami azóta is a múzeumban látható. Érdekesség, hogy 1932-ben ezen ravatalozták fel gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási minisztert. A másik három mozaikpadló 1984-ben, a romkert ünnepélyes megnyitásának évében került vissza eredeti helyére.
1976-ban újraindultak a feltárások, az új régészeti módszereknek köszönhetően mélyebb rétegeket is fel tudtak tárni, de ekkor fedeztek fel újabb épületeket, valamint egy nagyon jó állapotban megmaradt fürdőt...
Read more
Learn more insights from Wanderboat AI.
