قصر العبد - عراق الأمير .. روعة بناء أجدادنا العمونيين
مقدمة تاريخية :
يعود تاريخ بناء قصر العبد إلى العصر الهيلنستي في القرن الثاني قبل الميلاد وقد بناه هركانوس من أسرة طوبيا العمونية آخر أسرة عمونية حاكمة من مملكة عمون في الأردن في عهد الملك سلوقس الرابع. وقد سُمي قصر عراق الأمير ؛ عراق التي تعني مدخل المغارة والأمير وهو طوبيا العموني ، وتشير الوثائق التاريخية والمسكوكات والرسومات والنقوش أن القصر يعود تاريخ بناءه بين عامي 187 و 175 ق.م في ظل حكم البطالمة وتحديدا في عهد سلوقس الرابع ويذكر أيضا أن هركانوس الذي بناه وهو أيضا من الأسرة الطوبية العمونية كان أحد امراء العمونين الذين استقروا في منطقة وادي السير قرب العاصمة عمان عام منذ 360 ق.م، وكان طوبيا آنذاك أميرا ونائبا للملك وواليا على منطقة عمّان في عهد البطالمة، إلى أن اصبح ملكا وهو آخر ملوك العمونين الذين حكموا أراضي وسط وشمال الأردن .
الوصف المعماري للقصر
يبلغ طول القصر 38 مترا وعرضه 18.5 متر، وقد استخدمت الحجارة في بناء قصر العبد فهي من النوع الجيري القاسي العالي التبلور والبيضاء اللون اما الحجارة التي نحتت بها شكل اللبؤة والأسد والموجودة في المداميك السفلية عند الزاوية الشمالية الشرقية والجنوبية الغربية لهذا المبنى فإنها من نوع آخر من الحجارة الرسوبية الكلسية المعروفة بإسم حجر “الدولمايت” الرسوبي العالي التبلور ذو اللون الأبيض الذي يشتمل على قطع بنية فاتحة اللون.
بوابة قصر العبد
وأحيط القصر بحوض كانت توصل إليه المياه من الينابيع المجاورة اذ تعتبر منطقة عراق الأمير منطقة خضراء وتكثر فيها ينابيع المياه واشجار الزيتون والأشجار الحرجية.
يوجد لقصر العبد مدخلان: شمالي، جنوبي ويتألف من طابقيين استعمل الطابق السفلي منه للتخزين وقاعات للحرس أما الطابق الثاني فلم يكتمل بناؤه لأن هركانوس الذي قام ببنائه إنتحر بسبب تهديد الجيش السلوقي للمنطقة.
كما أن قصر العبد يمتاز بالزخارف الهندسية التي تمثل في أعمدة حرة تقف منفردة في وضع ينفصل عن جدران المبنى واحيانا تظهر هذه الأعمال متصلة كما في الواجهتين الشمالية والجنوبية من المبنى، كما يمكن ملاحظة ما يوجد بإسم الدعائم التي تمثل مقطع مربع أو مستطيل الشكل يبرز عن سطح الجدار الخارجي للمبنى وخصوصا كحليات تحيط بجانبي الأبواب الرئيسية اي في الجهتين الشمالية والجنوبية لهذى المبنى والغرض منها تقوية جوانب هذه المداخل وإعطائها طابع القوة والمنعة. واستخدمت في تزيينه أيضا التيجان الكورنثية وتمثل هنا الغالبية المسيطرة على الواجهتين الشمالية والجنوبية من المبنى وغطيت هذه التيجان بأوراق الأكنثوس المشرشرة، وبعض النباتات البسيطة والأشكال الحلزونية، كما استخدمت أوراق الأكانثوس وهو من أقدم النماذج الهلنستية، أما الوردتين المنحوتتين في الواجهة الشمالية من القصر تشبهان ما وجد من الأعمال اليونانية التي صنفت أنها كلاسيكية الطابع.
التيجان الكورنثية
واستخدم أيضا التاج الأيوني البسيط بشكل أقل حيث تم العثور أثناء التنقيبات التي أجريت ما يدل على استخدام التاجيات الأيونية في زخرفة واجهات القصر والقرية، وتختلف مقاييس هذين النوعين من التيجان في هذا المبنى بحيث تتناسب والموضوع الذي أعد له، ويمكن ملاحظة أن الاعمال المعمارية لم تنجز بشكلها النهائي في بعض المواقع الداخلية للمبنى.
أما عن الحليات المعمارية الزخرفية ذات الأسلوب التتويجي توجد في القصر في أعلى الجدران كما هو الحال في الواجهتين الشمالية والجنوبية ويبدو من ملاحظة هذه الحليات التي عثر عليها أن بعضها لم يتم اكتمال نحتها بشكل نهائي، كما تعرف الحليات المعمارية بالأخاديد البارزة التي تتبادل مع أخاديد أخرى غائرة وتشبه تلك التي توجد في المباني الحديثة كحشوات جبصية زخرفية تلتف حول أعلى الجدران ودون السقف من الداخل.
الحليات
أهم المنحوتات في قصر العبد
فيما يتعلق بالمنحوتات فقد وضع لهذا القصر أسلوباً زخرفياً خاصاً به لم يكن متبعاً في المباني المعاصرة لفترة بناء قصر العبد وذلك أن هركانوس قام بنحت أشكال حيوانية وطيور بشكل يدل على نجاحه التام بإظهار عنصري التجسيم والحركة و إظهار عنصري الظل والضوء معاً إن مثل هذا الأسلوب لم يكن متبعاً في العمارة الكلاسيكية وخصوصاً تلك التي ترجع...
Read moreA beautiful place that's worth visiting, The highlight of the Iraq al-Amir tour is the visit of Qasr al-Abd, an architectural monument of unique character in Jordan. The Hellenistic palace was built between 182 and 175 BC, on an elevated platform in the middle of an artificial lake. To reach Qasr al-Abd one had to cross a dam and access through an imposing gate which is today on a terrain overgrown with shrubs on the side of the road.
The early death of the building owner Hyrcanus, who committed suicide in 175 BC (see below), left the palace unfinished. Later on, the structure collapsed during the devastating Galilee earthquake of 363 AD, so that a great part of the reliefs and decoration elements remained buried for centuries under the large stone blocks.
In the last decades, the 38 x 19 m large building was partially reconstructed. The ground floor of the originally two-story building with its two portals, the remains of magnificent life-size lion reliefs flanking the building corners, leopard fountains on each lateral wall, several capitals and further construction and decorative elements can be...
Read moreJordánia, és talán a Közel-Kelet egyik legeredetibb hellenisztikus műemléke: Qasr al Abd (A rabszolga vára). Eredetileg egy perzsa herceg építtette az i.e. 3. században egy mesterséges tóban lévő szigeten. Később egy nagyhatalmú zsidó családhoz, a Tobiádokhoz került. A régészeti feltárások arra utalnak, hogy egy hatalmas birtok központja volt, amely Philadelphiától (a mai Amman) a Wadi Al-seer alsó lejtőjéig terjedt; egy zöld, sok vízzel teli, mezőgazdasági termelésben gazdag területként. A család legfontosabb tagja Hyrcanus (Ióannész Hürkanosz; i.e. 164. - i.e. 104.) a szeleukidák elnyomása ellen fellépő zsidó dinasztia - az ún. makkabeusok, későbbi elnevezéssel a hasmoneus dinasztia - egyik uralkodója, egyben Ammon kormányzója volt. Legfőbb törekvéseként Isten akaratából helyre akarta állítani a dávidi királyságot és egész Palesztinát a zsidó nemzet isteni örökségének tartotta. Életében nem csak a szeleukidák, hanem a terjeszkedő nabateusok ellen is küzdenie kellett. 20 év háborúskodás után a Wadi Al-seerben lévő családi birtokon keresett menedéket, ahol nagyméretű, hellenisztikus palota építésébe kezdett. A kicsi, de lenyűgöző Qasr Al Abad, a római kor előtti hellenisztikus építkezések egyik nagyon ritka példája Jordániában. Bár vannak, akik kétségbe vonják, hogy Hyrcanus építette volna, de ezt támaszhatja alá, hogy a közeli temetkezési barlang fölé a héber "Tuvya" vagy "Toviyya" (Tóbiás) nevet vésték. Ezzel szemben egy helyi legenda szerint Tóbiás egyszerű közember volt, aki beleszeretett egy nemesember lányába. Amikor megkérte a lány kezét, az apa azt a feltételt szabta, hogy építse meg az úgynevezett "Rabszolga várat". Miután a palota elkészült, a nemes mégis megölette Tóbiást, mivel nem akarta, hogy a lánya egy közemberhez menjen feleségül. A kastélyt i.sz. 362-ben súlyosan megrongálta egy nagy földrengés. A bizánci korban templomként használták újra, az épület eredeti két szintjét megőrizve. A Qasr al-Abd egy 14 m magas, téglalap alakú (18,5 * 37 méteres), kövekből épült, kétszintes épület, amely a falutól délnyugatra, egy mesterséges teraszon áll. Az első szinten négy raktárhelyiség található, hét ablakkal, amelyek egy folyosó mentén nyílnak a keleti és a nyugati oldalon. Négy saroktornya van, mindegyik tornyon erkéllyel, a keleti és nyugati oldalon két, 21 korinthoszi oszlopból álló galériával, valamint egy központi fesztivál teremmel. Az egész építményt oroszlán és párduc szobrok díszítik. A régészek megállapították, hogy a palotát eredetileg fal vette körül, amelyhez egy fákkal és cserjékkel teli nagy birtok is tartozott. A helyszínen talált nagy, kőből készült olajbogyóprés arra utal, hogy a birtok (nagy)részben önellátó lehetett mezőgazdasági termékekből. Az egykori terület nagy része ma Irak al-Amir falu...
Read more