Sarvajc körösztjének története: A keresztet egy német követ állította Sarvajc Lajos emlékére, íme az oka: "...A követ - ki egyébként nyugodt, megfontolt vadász hírében állott -a közeledő viharfelhők láttára, a ladik ülőpadkájára állt, hogy onnét, a kilátást akadályozó nád felett, jobban tájékozódhasson. Váratlan széllökés billen-tette meg a ladikot, melyből a követ, egyensúlyát vesztve, puskástól kifordult. Elég mély ott a tó vize, két méteren felüli. Sarvajc Lajos, hogy kisegít-se a pórul járt követet, annak felnyújtott puskacsövét találta elkapni, annál fogva húzta. Eközben a puska, melynek tusába a vízbe esett ember fogódzkodott, elsült, s a lövés a szerencsétlen ladikos combját találta. A megrémült követ, mihelyt sikerült ladikba kapaszkodnia, menten a sebesült bekötözéséhez látott. Zsebkendővel, valamint saját magáról le-szaggatott, hamarjában széthasított fehérneműfoszlányokkal. A seb, ha-bár eleinte erősen vérzett, nem mutatkozott veszélyesnek. A kötés is szorosnak tetszett és látszólag hamarosan elállította a vérzést. Bár az igen hiányos világítás, a kitörőben lévő vihar, az ide-oda ingó ladik, ráadásul még a szörnyű izgalom, rendkívül megnehezítette az erek alapos lekötését. Életveszélynek eleinte nyoma se látszott. A sebesült sem panaszkodott, sőt nyugodtan magyarázta a csáklyafa használatának módját, hiszen immár a követen múlott, sikerül-e partot érniök. De akinek kezében sosem volt csáklyafa, az még fényes nappal, nyílt vízen sem sokra megy vele. Nemhogy viharban, sötétben, nádban kanyar-gó szűk csapáson. Ketté is tört hamarosan, tehetetlenné bénítva a ladik-ban levőket. Kétségbeejtő helyzetében, minden tőle telhetőt megpróbált a nyomorult követ. Kötözte a sebet, lövöldözött, rekedtre ordítozta magát. De a vihar minden jeladását elfojtotta. Ilyen állapotban találtak rá apámék vagy harmadfélórával később. Ezenközben Lajos, kinek sebe nyilván mégsem lehetett helyesen bekötve, elvérzett..." Részlet Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok...
Read moreA dinnyési tóparton álló Sarvajc-kereszt egy 1928-ban történt vadászbaleset áldozatának, Sarvajc Lajosnak állít emléket. Sarvajc Lajos a Velencei Vadásztársaság vadfelügyelője volt, ahogy az apja, Sarvajc Péter is, akit a helyiek „tóbírónak” neveztek. Többször kísérte például Széchenyi Zsigmondot, aki az Ahogy elkezdődött... és az Ünnepnapok című könyveiben szép sorokkal emlékezett meg róla. Megörökítette a Sarvajc Lajos halálát okozó vadászbalesetet is. „Sarvajc körösztje” a második világháborúban megsemmisült. Helyreállítására csak a rendszerváltás után nyílt mód, amit a család is szorgalmazott, majd 2005-ben állították fel újra az emlékművet, eredeti...
Read moreNo tickets neccessary. There’s really no parking at all, we had to park in the side of the road, which gave us some anxiety, waiting to have our car hit...
Read more