Veszely Csárda — Restaurant in Békéscsabai járás

'Just What The Doctor Prescribed'. A totally impromptu lunch decision to finally taste the modern local flavors of this region, and it was quality comfort dining to the max. Situated by a flowing 'brook' halfway between Gyula and Békéscsaba, this hospitable Csárda has been an uplift in the restaurant scene here in Békés County. Modern Interiors and table/glassware compliment the traditions of the Csárda, and they too, have a wine cellar, and out-door sitting space. The service is friendly for the County, and efficient in accommodating guests on a Good Friday lunch rush hour. The dishes are down-to-earth and the flavors appealing with every bite and chew. The local and international selection of wines and spirits are abundant, and I had a very good pinot noir rosé which went extremely well with my two dishes of 'Liba Maj' and 'Hal Tepertó'. Extremely satisfied to the point of...

Úton voltunk, az interneten találtam ezt a lehetőséget, s a menü választék és a vélemények tükrében erre a helyre esett a választásunk. Hárman étkeztünk: középkorú házaspár, húsz éves nagylány. Odaérve tele léggyel a helyiség, kedvesnek tűnő nyájas pincér. Rendeltünk, megkérdeztem lehet-e kimérve kapni szódát, a válasz természetesen. Rendeltünk kétszer 3 dl szódát és 3 dl rostos baracklevet. Kaptunk 7,5 dl szódát egy teljes üveggel. Mielőtt bárki azt hinné ez a legnagyobb problémánk, nem ez, csak a teljes kép miatt ez sem mellékes. Rendeltünk gombalavest két adagot és egy adag palóclevest, továbbá rántott szeletet burgonyasalátával. A levesek olyan forrók voltak, hogy 10 perc elteltével is kanalanként hosszasan fújni kellett, nehogy megégessük a szánkat. ( Valószínűnel tartom, hogy a levesek tetején úszó vastag zsírréteg is segített ebben.) Nem voltak sokan az étteremben, így furcsa volt, hogy a másodikra várni kellett még így is, hogy a levest nehezen tudtuk megenni. Majd kihozták a másodikat, a rántott szeletek teljesen hidegek voltak a burgonyasaláta ehető, bár a burgonya szeletek egyenletlenek voltak, s vastagabb szeleteken lehetett érezni az állott krumpli ízét. ( valószínű héjában főzték és nem lett letakarítva rendesen a főzés előtt). Díszítést mi nem kaptunk a tányérra, a szomszéd asztalnál hárman is ugyanazt rendelték, mint mi és ők kaptak rá . Nem is szóltam volna semmit sem. Éhesek voltunk, találkoztam már rosszabbal is túléltem. De ekkor jött a nyájas pincér és bűbájjal megkérdezte rendben van e minden? Most, hogy kérdi nem. Válaszoltam és elmondtam neki, hogy amennyivel melegebb volt a kelleténél a leves, lehetett volna inkább a rántott hús és akkor nem hidegen ennénk az utóbbit. Bűbáj pincér : jelzem a konyhának. Kis idő múlva kb. 5 méterről, úgy hogy mindenki hallja rajtunk kívül is , közölte velünk, hogy a szakács üzeni: ilyennek kell lennie az ételnek, ahogy kiküldte. Neki , ott no komment! Másoknak itt: Kedves pincér úr! A vendégnek mindig igaza van! Akkor is, ha nincs. Az ő pénzükből van a fizetése. Ebben az esetben elnézés kérése mellett fel kellett volna ajánlani a probléma orvoslására legalább egy javaslatot. Ha nem elégedetten távozik a vendég az önöknek is probléma. Aki ezt nem tudja elfogadni az ne dolgozzon vendéglátásban! Szakács úr vagy hölgy! (ez nem derült ki): A rántott szeletnek, frissen sültnek, melegnek kell lennie! A levesnek ehető forróságúnak! Ezt onnan tudom, hogy tanítom pincér-, és szakács tanulóknak középiskolában. Ebben az esetben mind a pincér, mind a szakács nálam elégtelenre vizsgázott. Ide biztosan nem...

A Veszely csárda beltere egyszerre modern és hagyományőrző, a belsőépítész ügyesen ötvözte a korszerű térkiképezést a rusztikus elemekkel. A téli terasz hangulatú magasföldszinti terem ablak felőli részét pácolt fából készült lambéria borítja, a szomszédos teremben XIX századi kredenc, a földszinti részben falra erősített régi szódásüvegek, kenyérsütő falapát, békebeli tálaló. A nyári terasz a Fehér Kőrös által táplált festői élővízcsatornára néz. Jelmondatuk: „A hagyományokat őrizve, a jövőbe mutatva”, s ennek megfelelő a gyakorlat. Elsősorban a magyar konyha klasszikusait kínálják itt szépen tálalva, helyenként átértelmezve, magas fokú szaktudásról tanúskodva. Hétköznap délben ebédmenü helyett kínálnak hetente változó, zavarba ejtően kedvező árú, többnyire szezonális ételeket, két-három levest (420 forintért) , nyolc főételt (1000 forint körül) és két desszertet (550 ft). A klasszikuscsárdaételek széles választékát kínáló étlap is rendszeresen változik, de néhány közönségkedvenc fogás stabil pontot jelent. Normál adag (3 dl) leves 800 forint, de kérhető nagy adag is 1450-ért, főételek zömének ára 2000 és 3500 ft között mozog, a desszertek 990 forintba kerülnek. Kértünk harcsahalászlét bográcsban: szegediesen készült, szép színű, friss ízhatású, mindenféle enyvesség nélküli lében jó tartású, jó ízű afrikai harcsa. A csárda névjegye szerintem a formázott körömfilé velős krokettel és pecsenyeszafttal. Az étlap leírása szerint a körmöket pörköltnek megfőzik, kicsontozzák és baconbe göngyölve hengert formáznak belőle. Az ebből vágottszeleteket megpirítják, velővel készült burgonyakrokettel és pecsenyeszafttal tálalják. Gigantikus adag, komoly próbatétel hardcore húsimádóknak is. Ettünk bőrén sült süllőfilét zsályás citromos mártással és gombás rizzsel: a hal friss, kellemesen pörzses, belül szaftos. A mártás selymes, tejszínes, jó ízű a gombás rizs is. Maldon sóval és zsenge céklalevekkel tálalják. A mákos guba mézzel, vaníliakrémmel és amaréna meggysorbet-val az étterem másik ikonikus fogása. A formázottfélgömb alakú szaftos, harmonikus gubát csokoládé tükörmázzalvonják be, ízletes vaníliamártással tálalják, vegyes virágmézzel húzzák átés különféle morzsákkal színesítik. A kiszolgálás példaértékű, kedves, udvarias, lelkes. Az itallap kiemelkedő. Kiváló borok sörök...