Koloska Csárda — Restaurant in Balatonfüredi járás

Mai élményünk. Azzal kezdeném, ha lehetne 0ás értékelést adni akkor azt adnám most. Féln12kor érkeztünk meg a csárdához, aminek minden kapuja zárva volt. Kérdeztem az éppen ott pakolászó pincért, hogy a toalettre bemehetek e, úgyis itt fogyasztunk a családommal. Közölte, hogy nem, várjam ki azt a fél órát nyitásig, mert éppen takarítanak. Többen is ott vártuk a nyitást, vicc kategória volt, hogy nem ülhettünk a megterített asztalokhoz, hanem kintről néztük azokat. Mikor kinyílt az oldalsó ajtó, babakocsival és a segítő kutyánkkal nagy nehezen körbekerülve az egész részz a kiskapuig, közölte az életunt flegma pincér, hogy ne oda üljünk ahova szerettünk volna, hanem menjünk egy másik asztalhoz mert ott tágasabb. A kutyánk elöl elvitte a vizestálat is, nem baj mi megitattuk. Közben elmentem a tolettre ami kritikán aluli volt, mert ott aztán nem volt takarítva aznap. Jöttek, mentek a pincérek, a tehetősebbnek kinéző vendégeket azonnal kiszolgálták, nyájas, kedves álvigyorral, minket szépen elfelejtettek, egy jó ideig a rendelésünket sem vették fel. Nagynehezen megkaptuk az étlapot, amin láttuk hogy az összes étel piszkosul drága volt, az étlap alján feltüntetve, hogy automatikusan 17%ot felszámolnak az alkalmazottaknak jattként. Férjem pacalt rendelt én meg szarvaspörköltet dödöllével, amire az autista kislányunkkal több mint egy órát vártunk. Senkit nem érdekelt, hogy már sírt a kislányunk. Közben láttuk, hogy a másik asztalnál rendelt húslevest ütött kopott mini pisros fazekakban szolgálták fel, a másik asztalnál is megkapták az ételüket, de evőeszközöket nem, a vendég kérte hogy ugyan kaphatnak e evőeszközöket, közben másik gyerekek leverték játék közben a becsukott nagykapu fapadlóit, majdnem a lábukra esett. A lassú kiszolgálás miatt a szemben lévő asztalnál már egy éhes kisfiú vöröslő fejjel ordította hogy "kajáát!!". Nagy nehezen megkaptuk mi is a rendelésünket, egy szintén ütött kopott mini serpenyőben, az étlapon feltüntetett mérethez képest jóval kissebb adagot. A pacal régi, fagyasztott és kiolvasztott, sótlan, ízetlen, nyúlós volt, a szarvaspörköltön is érződött hogy nem volt friss. Most éppen este írom ezt a véleményt, a férjemnek és nekem is görcsöl a hasunk. Nagyon ráférne a helyre egy ANTSZ ellenőrzés, mert itt hatalmas bajok vannak. Szégyellje magát az idősebb pincér is a modora miatt, egy vendéglátó egység lelke maga a személyzet, ha az kritán aluli, megette a fene az egészet, ha olvassa, akkor üzenem hogy MINDEN VENDÉG EGYENLŐ ÉS ELSŐ! Vendéglátósok vagyunk a férjemmel, mi ezt tanultuk, az itteni személyzetnek sem ártana. Maga a környezet gyönyörű, de ha jót akar magának az ember MESSZIRŐL kerülje el ezt...

Kifejezetten a csárdába érkeztünk, korábban már jártunk a környéken, de itt még nem, sok kilométert utaztunk ezért. Előtte a neten tájékozódtunk kicsit, hogy mégis mire számíthatunk. Mivel több jó tapasztalatot - néhány kevésbé jót - olvastunk, így kíváncsiak voltunk, nekivágtunk, és elmentünk. A környék gyönyörű, a helyszín is nagyon kellemes, árnyas fák alatt lehet ebédelni. De nagyjából ennyi...Sajnos a kiszolgálás, a felszolgálók hozzáértése, illetve hozzá nem értése, az ételek minősége sok kívánni valót hagy maga után. Mindezt építő jellegű kritikának szánom, lehet, hogy egyszer még visszatérünk, hátha lesz javulás. A húslevesből sajnos az étlapon megjelölt házi készítésű csigatészta hiányzott, helyette egy igencsak szétázott, rossz minőségű cérnatésztát kaptunk, a húsleves is kissé zavaros, sótlan volt. A rántott sajt valami "gazdaságos" fagyasztott valami lehetett, és szerintem nem illett a sültes tálra a lecsós szelet, mert eláztatta az alatta lévő rizst, sült krumplit. Ami mellesleg szintén "igazi" sült krumpliként szerepelt az étlapon, helyette egy gyufavékonyságú, kiszáradt, illetve a lecsós szaft miatt elázott "gazdaságos" krumplit kaptunk. Ezeken mindenképpen javítani kellene... Egy másik asztalnál bécsi kávét kértek, ami szintén kis gondot okozott, a pincér szerint "nem Bécsben vagyunk, ez egy csárda" .... És bár megoldották, de még ilyen hozzáállást sosem tapasztaltam, pedig jó néhány hasonló helyet végigjártam...hogy ne a vendég kívánsága legyen az első...és ne kelljen többször is visszamenni egy-egy asztalhoz, hogy mit is kértek....és egyes felszolgálók ne hányaveti módon, kézben, tálca nélkül vigyék ki a kért italokat...Megjegyzem, a limonádé finom volt, és a "mi pincérünk" ajánlotta is az ételt, ami jó pontnak számít. Szóval a csárda elhelyezkedése szerintem nagyon jó, forgalmas helyen van, nyáron is élvezhető a kinti étkezés, mivel gyönyörű árnyat adó fák vannak, elég hely van a vendégek számára, kellemes lehet itt egy-egy kiránduló baráti, családi társaságnak elücsörögni, fogyasztani, de ehhez néhány komoly változtatásra szükség lenne. Mindehhez sok sikert kívánok, és azért menjetek el, próbáljátok ki, írjatok róla pár sort, szerintem - ha olvassák - nem sértődnek meg, hanem javítani próbálnak, és akkor egy igazán szuper hely lehet! :-) Egy ilyen csárdát a főnök hozzáállása, elvárása munkatársai felé, és a chef hozzáértése, egy kiváló konyha a környék legjobb helyévé tehet. Rajta! :-) Én kívánom, hogy...

Stepping into this Hungarian csárda feels like time-traveling straight back to the dreariest days of communism—minus any of the nostalgia. The décor is an overcooked stew of plastic tablecloths and peeling walls, while a tinny tape deck blasts earsplitting “folk” music that sounds more like a punishment than entertainment.

As for the food: bland doesn’t even begin to cover it. My goulash was watery and lukewarm, the bread stale, and—just to complete the horror—long hairs floated serenely in the soup.

Avoid unless you’re desperate to relive the worst of 1980s Hungary, tasteless...