Kami Kisvendéglője — Restaurant in Budapest

November 02 - első vendégként toppanok be, és a pincérúr gyorsan rájön, hogy a múltkor én írtam "azt a hosszú revüt", és pontosan tudja hol ültem első látogatásom alkalmával. Abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy a Séf is előjön, tudunk beszélgetni. Mesél az újpesti gyökerekről, hogy édesapja futballista volt (képet is mutat), a nagypapa pedig az orrszívó porszívót találta fel. Aztán összegyűlik a teljes csapat, és együtt lencsevégre kapom őket. Vendéglátásból jeles!!! A körözöttes étvágygerjesztő ismét talál, szinte roppanós (crispy), nagyon jólesik ez a másfél falat. különösen tetszik a tetején lévő céklalében érlelt gyöngyhagyma. A levest most kihagyom, pedig izgat a "Kami gulyása", de akkor meg a főétel szenvedne kárt. Főételként rozé kacsamell sült zöldségekkel és körtekompóttal. Miközben várakozok kedvenc pincérem (tényleg csípem a humorát) mutatja is a körtekompótot, hogy "most érkezik a spájzból". Maga Fülepi Kálmán hozza ki a főételt. Sajnos most nem telitalálat: a kacsamell szeletekkel kicsit küzdenem kell, rágósabbak a szeletek, mint szeretném (pedig az étkezés végén maga a Séf mondja el, hogyan szuvidálták), a körtekompót íze pedig nem válik el a zöldségektől, túlzottan egyenmasszává gyúródtak. Van még erőm egy desszerthez, és a csoki mousse a feketeribizlis fagyival telitalálat. A fagyi frissít, a mousse boldogít. Könnyű, felkapó desszert! Újra vissza kell jönnöm, mert úgy érzem, még mindig van mit gyúrni a konyhán, de az ötöshöz most nem férhet kétség a vendéglátás kedvessége, színvonala okán sem. ‐------------------- korábbi bejegyzés -----------------

A legfrissebb Forbesban olvasunk Fülepi Kálmánról és a Kamiról. Ők is csodálkoztak, hogy az Újpest-Dunakeszi "tengelyen" megjelent egy HELY. Korábban itt a Vasrózsa étterem volt, de már réges régen bezárt, kellett egy hely, ahol lehet végre enni. A sötét narancssárgás ház festése megmaradt, az udvar finomkővel beszórva, némi virág került ki, és az asztalokra piros-fehér kockás abrosz. Szeretem az egyszerűséget, talán csak a zöldből van kevés egyelőre. A kiszolgáló Úr kissé érdesebb stílusú, de valahogy ez is rendben van, nem zavar. Érzem, hogy nem humortalan ember. Az ital után, de még az első fogás előtt kapunk két kis szelet körözöttes kenyérkét, ami feldob bennünket. A pincér úr felhívja a figyelmünket a táblán lévő napi kínálatra is, de most mégis az étlapról rendelünk. Kipróbáljuk az uborkalevest, amiről mások ódákat zengtek, és nálunk is talál: a sós ízesítésű tejszínes uborkalében görgödinnye és almadarabok. Érdekes elegye a leves a sós és édes ízeknek, mégis tetszik, jólesik. Főételként pedig csirkapaprikás tojásos nokedlivel, valamint egy XXI. századi cigányecsenye burgonyával, salátának tejfölös uborka. Kati meg is kérdi, hogy mitől "XXI századi", mire a válasz: " a hús konfitált". Nos, lássuk. Sajnos sokáig várunk, ahhoz túlontúl sokáig, hogy azt teljesen türelemmel tegyük. A pincér valamikor szól, hogy "mindjárt, mindjárt". Ő is érzi már, hogy jönnie kellene az éteknek. Végül csak megérkezik: a csirkapaprikás mondjuk így rendben van, de valahogy mégsincs tőle eg AHA élmény, semmi különlegesség. A tojásos nokedli ráadásul túlontúl sok, ennyit nem vagyok képes megenni. A cirkehúst itt-ott még száraznak is vélem. A cigánypecsenye már komolyabb mű: valóban omlós a hús, ráaádásul rászórva különleges zöldek (talán pesto?) amik adnak egy új ízt, még jobbá teszik. A köret olyan, aminek lennie kell, de nem több.

A desszertet most kihagyjuk, kettőnkre a számla 10eFt, talán picit kevesebb is, mint amire számítottunk.

A végén még elbeszélgetünk a pincérrel, aki elmondja, hogy Fülepi Kálmán újpesti származású, és a nagy világjárás után szeretett volna ugyanitt letelepedni. Adódott ez a ház, aminek egy része egyben vendéglő is volt korábban, így a kettő egybekerült, azaz a séf itt is lakik. Az a véleményem, hogy még túlontúl korán jöttünk, a megnyitás után egy hónappal. Még sok minden csak bejáratás alatt van. Visszajövünk késő ősszel, és hátha felkerül az...

A hidden Culinary Gem in Budapest- A must visit

I have dined at numerous restaurants, including some of the finest and most expensive establishments, yet I have rarely encountered such an extraordinary culinary experience. The ambiance is warm and inviting, striking a perfect balance between elegance and comfort. The service is impeccable—attentive, professional, and genuinely hospitable, with a keen sense of guest satisfaction.

We were drawn in by the stellar reviews, yet the reality surpassed all expectations. Each dish was a masterpiece, with flavors harmoniously balanced and textures that quite literally melted in the mouth. Portions were generous, and the attention to detail—from the Nutella dessert to the sparkling wine and coffee—was truly remarkable.

To top it all off, the final bill was surprisingly reasonable, making the experience even more delightful. This restaurant is a rare hidden gem, a place with true soul and character. If your travels take you to Budapest, this is, without a doubt, a must-visit culinary...

Feleségemmel a házassági évfordulónk alkalmából tértünk be ide egy vasárnapi (est)ebédre, mert annyi jót hallotunk a helyről, hogy az már szinte kihagyhatatlannak tűnt: és tényleg! Az étterem kívülről nem nagy durranás (ráadásul a színe is inkább feltűnő, mint szép), na de ahogy beléptünk, egy ízig-vérig hangulatos kisvendéglőben találtuk magunkat (a háttérben cigányzene szólt, pont olyan hangerővel, hogy ne kelljen emelt hangon beszélgetnünk, de azért hallható legyen). A pincér már az ajtónál várt és a helyünkre kísért, majd szinte azonnal jött Kami is aki nagyon szimpatikusan mutatkozott be. Narancsos sütőtök krémlevessel indítottunk, ami más volt, mint amire eddigi (máshol szerzett) tapasztalataink alapján számítottunk, de jó értelemben volt más: nem volt túl édesre hangolva, sőt, mintegy ellenpontozásként még kellemesen savanykás kecskesajttal is meg volt bolondítva. Benyaltuk, ízlett. Mivel még a Márton napi ajánlat is elérhető volt, így abból választottunk főételt: a párom rozé libamellet kért marcipános sárgarépapürével, én pedig konfitált libacombot házi sztrapacskával. Hát mit ne mondjak: életem sült libacombja volt (sok helyen ettem már és szinte mindenütt ízlett, de ennyire még sehol, soha!)... - majdnem el is sírtam magam a gyönyörtől. A sztrapacska is kifejezetten finom volt, mint ahogyan a balzsamecetes saláta köret is - itt megjegyzem, hogy minden fogáshoz bőségesen kaptunk friss zöldséget, erre panasz nem lehet. Az ételeken érezni lehetett, hogy az alapanyagokkal tisztelettel bántak és még a legapróbb részletekre is odafigyeltek. A főételekhez rafináltan adagolt (egyesek által csak "barna lé"-nek csúfolt és lenézett) jus (vagy pecsenyeszaft) csak tovább fokozta az ízorgiát (ráadásul Kami készségesen elmagyarázta, miből, hogyan készül) - például ez egy tipikusan olyan összetevő, amit félóra alatt egyszerűen lehetetlen összedobni. Az uborkasaláta pedig a gyerekkoromat idézte: nagymamám szokott hasonló ízűt csinálni; egyszerűségében is tökéletes volt. A végén a desszert egy lúdláb tortácska volt (eredetileg kettőt rendeltünk, de aztán úgy döntöttünk, hogy egyet elviszünk, mert annyira teleettük magunkat...), ötletes, korrekt és nagyon finom kivitelben. Inni csak házi szörpöt kértünk, ezt is csak ajánlani tudom: finom zamatos volt, nem volt belőle kispórolva semmi. Az elszámolás korrekt volt; ez nem az a kimondottan olcsó hely, de úgy vélem, amit ott kaptunk, bőven megéri a pénzt, amit rászántunk. Szervizdíjat nem számolnak fel, ezt a vendégre bízzák, hogy ad-e és ha igen, mennyit. Távozásnál volt szerencsénk Kamitól is elköszönni, így olyan érzéssel távoztam, mintha csak rokonoknál lettünk volna egy remek vacsorán. Egyvalamit biztosra veszek, ide visszatérünk még, ha...