Kompház Bisztró — Restaurant in Budapest

Időszakos hely. Legjobb tavasszal a szúnyog invázió előtt. Kerékpáros paradicsom, van hely a drótszamaraknak, sőt a közönség nagy része azzal érkezik. Aki nem akar sokat olvasni, annak röviden annyit, hogy nekem akár közel 100 kilométeres kör bicajjal itt kajálni, de minden tavasszal alig várom, hogy mehessek párszor. Igen kajálni, mert ide kajálni jár az ember és közben beszélgetni a sporikkal, barátokkal. Ez nem azt jelenti, hogy a legkisebb probléma lenne az étkek minőségével, de ez egy önkiszolgáló a természet lágy ölén az egykori kompházban.

Természetesen nem véletlen a szlogen ("A sült hal helye"), a halételekben a legerősebb, de a gyerkőcök is találnak az egyszerű étlapon fogukra valót és ínyenc dolgok is akadnak, de bélszín szeletet stroganoff módra ne itt akarjunk rendelni, mert az nem kaja, az már étel. Én a kaják közül elsősorban a sült keszegért járok ide. Igen, a mai hekkes világban itt van sült keszeg. Hány helyet találtok még Budapesten? Talán egy két piacon. Sült keszeget egyszerűen és nagyszerűen. A panirban, paprikás lisztben kicsit különlegesebb fűszerezéssel.

Vannak elszeparált asztalok is, kicsit messzebb, ahol egy csillogó szemű ellentétes neművel (bocs, végzetesen maradi vagyok bizonyos kérdésekben) meghitten is el lehet költeni a kaját és fülig érő szájjal beszélgetni közben, csak füleljünk, hogy mikor rikkantják a halunk számát!

Nem. Nincs akadálymentes wc. Itt megmozdulni is nehéz, ha valaki mozgásában korlátozott. Lépcsők, kockakő (egykori komplejáró) nem bántani akarom aki ilyen helyet keres - nagyon távol áll tőlem! -, de ez egyszerűen nem az Ő helyük. Jobb ezt tudni, mint csalódni. Ide tényleg főleg kerékpárral járnak a népek.

Én általában bevágok 2-3 keszeget, megiszok hozzá egy liter limonádét (tudom, boldogtalan a hal, amelyik másodszor is vízben úszik, de számomra a kerékpározás is vezetés, olyankor az alkohol kizárt) és pont kitart hazáig az ötven kilométeren. Igaz hazaérve újra éhes is leszek a...

Jó biciklis megállónak tűnt, de a személyzet kicsit se vendégbarát hozzáállása sajnos tönkreteszi a hangulatot, pedig a helyben lett volna fantázia. Ottjártunkkor szerettünk volna enni valamit és inni egy sportfröccsöt mielőtt továbbindulunk. Megkérdeztük a pultban álló alkalmazottat, hogy az étel mellé amit választottunk lehet-e sima sült krumpli helyett édes burgonyát kérni, erre az ablak előtti padnàl ülő férfi válaszolt, hogy persze ha kifizetitek a különbözetet. Gondolom a tulaj lehetett. Már itt le kellett volna lépni, de annyira meglepő volt a megjegyzés, hogy elintéztem annyival, hogy nyilván. Majd kértünk két sportfröccsöt és távolabb a pulttól leültünk. Kis idő múlva szólt a csipogó, ami jelezte, hogy az étel elkészült és mehetünk a pulthoz átvenni. Miután végeztünk, a szemetet kidobtuk és mentünk az ablakhoz fizetni. Jeleztük, hogy kártyával szeretnénk, mielőtt a pultban álló alkalmazott beírta volna az összeget, foghegyről megkérdezte, hogy “borravalót adsz?” Erre annyit mondtam, hogy nem. Igen fanyar arccal beütötte az összeget aztán távoztunk. Én nem ajánlom senkinek a helyet, az hogy beszélgetsz az alkalmazottal, hogy mit szeretnél enni, erre hátulról beszólnak, hogy ha kifizeted a különbözetet akkor lehet, meg hogy te mész el az ételért majd fizetni is te mész oda és erre még van arcuk megkérdezni, hogy borravalót adok-e. Mire adjak? Talán normálisan kellene viselkedni a vendéggel. Meg azért lássuk már be, hogy a borravaló intézménye nem érvényes minden helyre, ahol lehet enni vagy inni. Ez egy egyszerű büfé ahova te mész oda. Arra adjak mèg x százalékot, hogy valaki áll az ablakban? Nem messze van innen a Dunaparty Megálló a buszokkal, én azt ajánlom mindenkinek. Sokkal hangulatosabb és nagyon kedvesek az ott dolgozók, megéri azt...

A Vasmacska Terasztól pár lépésre van egy másik alternatíva az étkezésre, és a magunkfajtának az ivásra. És a sör is jobb. Csapon Dreher Gold, Pilner Urquell és Floris Kriek, bár a műanyag pohárban való szervírozás kissé kiábrándító, ugyanakkor értem, hisz az egykori kompház épületében se hely, se kapacitás a folyamatos hamburger és halsütés mellett, hogy többet mosogassanak, mint a konyhán amúgy is muszáj. Egyébként nagyon természetközeli hely. Fákkal sűrűn benőtt, ilyen mód árnyékos és szúnyogos, közel a Duna-part, bár a vízhez lemenni nem lehet, ahol is pont át lehetne látni a túlparton Csepelre, ahol régen a komp rakott ki, mielőtt az M0 déli Duna-hídja elkészült. A kert végében még felfedezhető pár kikötőbak, kicsit magasabban, egymástól is elkülönülve több épített terasz, az egyiken fából faragott bagoly vigyáz, a másikon uszadékfa, mint egy masni, majdnem szép, de legalább helyénvaló, mondhatni vadregényes. Ha erre hoz a sors, betérni ne féljetek, jó...