Kertész Csárda — Restaurant in Székesfehérvári járás

Legalja hely, a panzió és az étterem is. Külföldi barátaim választották szállásnak, mert ez volt hozzám a legközelebb. Bár ne tették volna... nem győztem szabadkozni, hogy ez nem a normál magyar színvonal. A matracok kifekve, az ágyak nyikorognak. A zuhanycső orrán-száján spriccel. A sarkok penészesek. Az épület arculata kifelé más látszatot mutat, de befele lepusztult. Az eredeti terv szerint a barátaim pár napos látogatása alatt minden nap együtt reggeliztünk volna a Csárdában. Döbbenten láttam, hogy mennyire szegényes a reggeli. Legolcsóbb fehér kenyér, mackó sajt, felvágott, sajt... Magamnak se veszek ilyen rossz minőségű dolgokat otthon, pláne vendégek elé nem tenném soha. Majd' elsüllyedtem szégyenemben. Még jó hogy én ültem azon a széken, amelyiknek leesett az ülőlapja, amikor magam alá akartam húzni az asztalnál... Meg is beszéltük a barátaimmal, hogy inkább a városban fogunk reggelizni a következő napokon. Csakhogy a reggelik ára már ki volt fizetve, és nem voltak hajlandóak visszaadni a pénzt. Hosszas érvelés után kiállítottak egy rövid lejáratú utalványt az éttermükbe... Hát köszi, pont oda nem akartunk menni... Megpróbáltam kedvezménnyel eladni az utalványt Facebookon, nem kellett seninek, aztán inkább töröltem a hirdetést, mert annyi negatív megjegyzés érkezett a hirdetés alá, amikben az emberek a hely szörnyű színvonaláról panaszkodtak (büdös hús, rossz minőségű étel, rossz kiszolgálás), hogy úgysem tudtam volna soha eladni. Mivel 22500Ft-os utalványról volt szó, csak nem akartam veszni hagyni. Gondoltam ez lesz az utolsó esélyük, hogy rehabilitálják magukat. Hát kár volt megpróbálnom. Az menüről próbáltunk rendelni, több minden nem volt elérhető. Bár nem vagyok vegetariánus, de szeretem az egészséges, zöldséges ételeket. Ezekből alig találni az étlapon. A rendelt tartárt még a levesek előtt kihozták - hogy jól felmelegedjen? Az italokba műanyag szívószálat adtak... Az étel lassan érkezett. A hagymakrémleves borzasztóan sós volt, instant leves ízű. A tartárnak is volt valami fura mellékíze, még a gyerekeknek is feltűnt. Az egyik főételhez rossz köretet hoztak. A rántott húst az egyik gyerek egy harapás után nem volt hajlandó megenni, inkább nem is erőltettük. Kértünk ketchupot, mire kihozták, a gyerek már megette a sültkrumplit. Amikor mondtuk, hogy hát ennyi idő után már nem kérjük, a pincér visszafeleselt, hogy hát a másik asztalokat is ki kell szolgálnia. (3 felszolgáló volt és kb. 6 asztalnál ültek.) Miután végeztünk az evéssel, közel fél órába telt mire a pincér vette a jelet, hogy fizetni szeretnénk. Soha többé. Fel nem foghatom, hogy egy ilyen hely hogyan van még életben. Mindenkit abszolút eltanácsolok tőlük. Ráadásul amilyen áraik vannak, tényleg teljesen más szintet várnék el. Frissítés: A Kertész Csárda válaszolt a negatív értékelésemre, amiben az állítják, hogy nem jeleztük volna a problémákat feléjük. Ez nem igaz. A problémák nagyobb részét jeleztük, de eredmény nélkül. A zuhany nem javult meg a több napos ott tartózkodás alatt. Pedig miből állna egy csövet és egy zuhanyfejet cserélni? 5 perc? Amikor a későn hozott ketchupot visszaküldük, a pincér nem elnézést kért, hanem visszafeleselt. Amikor a rossz reggeli miatt visszakértük a pénzünket, csak hosszas vita után voltak hajlandóak egyáltalán a vacak utalványukat kiállítani... Igyekezetet nem éreztünk sem a személyzeten, sem a...

Nos, igen friss az élmény, de nem kívánom sokáig emésztgetni, mert nagyon pozitív volt a dolog, idővel csak megfakulna. Szóval betértünk a Kertészbe, sokat elmond, hogy délután 2-3 óra között kint alig volt asztal, csak ha vártam volna rá, de szerencsére bent volt még hely. Valószínűleg egy gyengébb helyen válogatni is tudtam volna a helyek között. Itt erről szó sem volt. A legények és hölgyek serényen hordták mindenféle az ételeket, frissítőket, nem nagyon láttam szotyizgató, unatkozó pincért. Nekünk egy fiatal, előzékeny srác jutott, a végén a blokk alapján Dávid néven futott, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy tényleg hamar kihozta az étlapot, felvette az italrendelést, és már robogott is a következő asztalához, ahol nagyobb társaság kapta éppen az ételeket. Erről annyit, hogy az idősebb hölgyek és urak a rendelt adagokat egymás között felezték, és még így is jól laktak. Na, ez jó pont, meg is jegyeztem magamban, hiszen azért egy kis adag kaja nekem vörös posztó. Dávid hozta az italokat, felvette a rendelést, és már rongyolt is tovább, a konyha felől a hangja már az első rendelésünket harsogta a konyhanép felé. Itt kell megjegyezni, hogy maga az épület pofás, stílusos, az étkészlet gusztusos, nem csicsás, pont olyan díszes amennyire kell, és hát ugye gyönyörű tiszta. Érkeznek a levesek, Dávid jó étvágyat kíván, és rohan tovább a dolgát, nincs megállás. A levesek nagyon jók, a paradicsomleves hideg, a húsleves szinte forró, minden megfőtt, de nem szétfőtt, ez nagyon tetszett. Alighogy elfogy a leves, a semmiből előkerül Dávid, aki már viszi is a tányérakat, hozza a következő fogást, ami nálam tanyasi csirkepaprikás nokedlivel, a gyengém. Isteni. Tényleg. Melle húsa, combja filézve, a mártás ízletes, a nokedli tökéletes, én akár már mehetek is a Teremtőhöz, mert nem maradt ki semmi. Egy piros mázas fazékban tálalják, olyan cuki, hogy majdnem meghagyom. De csak majdnem. Velem szemben egy somlói galuska landol, sem hosszú időre, ha fele olyan finom, mint amilyen szép, akkor megkérném feleségül. Az asszony érezhette is a dolgot, mert hamar elkoptatta a konkurenciát. Természetesen a tálakat kb semmi pillanat alatt tünteti el Dávid. Utolsónak a desszertem érkezik, egy epres mascarpone pohár, ami olyan szép, hogy egy fél percig neki sem álltam az elpusztításának, mert feltámadt a lelkiismeret. A szakács ilyet csinál, amikor tudja, hogy mi a sorsa... Szinte pazarlás, de nincs panaszom. Nekiállok. Megakadok az első falatnál, mert a gyermekkorunk túrókrémje villan fel, az alján a gyümölcslekvárral, amit mindig annyira vártam, mikor anya hazajött, és akkor egyet meg lehetett enni. A nap fénypontja volt. Meg ma is. A gyümölcsdarabok és a krém nagyon jól egészítették ki egymást, csak sajnos rövid ideig. Pedig igyekeztem lassan enni, élvezni, merengeni rajta, de azért nem lehet egy félórás szeánszot tartani érte... Pedig megérdemelné. Rövid gyászomat Dávid oldja, viccesen panaszolom a pohár sanyarú sorsát, ő viccesen elnézést kér a malőrért, majd halkan megkérdezi, hogy hozhat-e még? Mosolygunk, megköszöntem neki az ebédet, és kértem a számlát. Összességében egy nagyon kellemes helyet látogattam meg, szellemes, figyelmes személyzettel hozott össze a jósors, azt kívánom nekik, hogy leljék akkora örömüket a munkájukban, mint én az ő munkájuk...

Egy meghitt vacsorára érkeztünk ide párommal. Az étterembe lépve rögtön egy udvarias fiatal ember, mint később kiderült, leendő pincérünk fogadott minket. Asztalfoglalásunkról értesülve rögvest megmutatta a helyünket, majd elkérte a kabátjainkat és a fogasra akasztotta őket. Ez egyébként kb. 1,5 m-re volt, az asztalunk mellett, de ugye a szándék a fontos.😉 Helyet foglalva gyorsan megkaptuk az étlapokat és felvette az ital rendelést. Limonádét kértünk, ha nem sorolt fel vagy 10 féle opciót, akkor egyet sem...ilyen bőséges választékkal még talán nem is találkoztunk.🧋 Az italok gyorsan utat találtak hozzánk, közben volt időnk az ételt is kiválasztani, a 2 személyes Kertész-tál mellett döntöttünk. Az ételre várva volt időnk kicsit körülnézni. A hely konzervatív, jó értelemben véve régimódi berendezéssel bír. A fa dominál, ami otthonossá teszi. A székek kényelmes kárpitozott kis fotelek. A falakon néhány régi fotó van, semmi cicoma. Ami nem tetszett, az a fali lámpák erős, hideg fehér fénye. A baj, hogy ezeket nem lehet külön kapcsolni és a helyiség kizárólagos fényforrását jelentik. Fényük azonban nem természetes tónusú és erős is, aki szembe ül velük, azt valószínűleg már zavarják.😵‍💫 Az ételre már egy kicsit várni kellett, mire kiérkezett, már inkább langyos volt, mint meleg. Az adag elég nagy volt, a tálalás ízléses. A kísérőnek kért áfonyás barna mártás inkább barna volt, mint áfonyás (inkább egy füstös BBQ szósz volt mindennemű gyümölcsös beütés nélkül, nekem speciel ízlett), a tartár mártás finom volt. A pincérünk időközben többször visszatért és az ételről, esetleges újabb kívánságainkról érdeklődött. Udvarias, elegáns, segítőkész, magabiztos és csak annyira rámenős, hogy az még ne legyen zavaró. Az én szememben ilyen egy igazi PINCÉR.👍🏻 Számomra elsősorban az ő professzionalizmusa miatt marad emlékezetes az étterem.🙂 Az ételek és italok egyaránt finomak voltak. Fizetni készpénzzel, bankkártyával és Szép-kártyával egyaránt lehet. Az árak tartalmazzák a szerviz díjat is, erre egyébként korrekt módon fel is hívták a figyelmünket, ennek ellenére mi szerettük volna a fiatal ember hozzáállását külön is...