Nem vagyok a kerékpárok megszállott rajongója, de ez a hely teljesen magával ragadott. Már az első percben világossá vált, hogy ez nem egy átlagos múzeum – és nem is egy átlagos ember vezeti. A tulajdonos mosolyogva fogadott és kísért végig a kiállításon, minden darabról szenvedéllyel mesélve. Látszott rajta, hogy ez nem egyszerű munka: ez a családja története, az élete része. A múzeumot édesapja alapította, aki a kerékpárok szerelmese volt. Az évek alatt felépített gyűjtemény ma Észak-Európában egyedülálló. Itt minden bicikli egy külön történet – a hétköznapi modellektől a sportkerékpárokon át a ritkaságokig. A legkülönlegesebb számomra mégis a katonai biciklik gyűjteménye volt. Ilyeneket eddig még soha, sehol nem láttam – pedig több világháborús múzeumban is jártam. Ezek a darabok különleges bepillantást adnak a történelem egy olyan szeletébe, amiről keveset tudunk: amikor a bicikli nem csak közlekedési eszköz volt, hanem a túlélés és a háborús stratégia része. Minden kérdésemre készségesen és türelmesen válaszolt, apró részletekkel gazdagítva a történeteket. Bevallom, volt, hogy csak álltam és csendben figyeltem, ahogy mesél – és azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem ebben a világban, ami eredetileg talán annyira nem is vonzott. Ez a múzeum nem csupán tárgyak sora, hanem egy ember – és egy család – életműve. Egy olyan hely, ami bebizonyítja, hogy a szenvedély átadható és hogy a történelem sokkal izgalmasabb, ha valaki szívvel-lélekkel meséli el. Ha Lettországban jársz, átutazóban vagy errefelé, vagy a környékén tartózkodsz- ezt a helyet nem szabad kihagyni. Megér egy hosszabb kitérőt is. Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy a kerékpárok nem érdekelnek –itt biztosan találsz valamit, ami megérint....
Read moreIeejas biļete 5€, gribētos redzēt vairāk eksponātu, kā piemēram: sacensību kostīmus, bērnu velosipēdus uz 4 un 3 riepām, cik zinu senos laikos bija arī velosipēds ar bērnu ratiņiem (šādi tur nebija), velosipēdi ar motoru aizmugurē (bija tikai ar motoru priekšpusē), neredzēju padomju velosipēdu (lielo vīriešu) salieķi (bij citi modeļi vecāki (varbūt tādi nebij jo nebij ražoti LV), bet tādi bij, jo pats uz tāda mācijos braukt, pietrūkst arī mūsdienu velosipēdi kā paraugi (bet to jau mēs zinām kā izskatās), neredzēju ar roku griežamo galodu (slīpripu), bet bij citi instrumenti ar roku darbināmi, ieejot muzejā, nezmazvai teleportējies uz pagātni, kur var redzēt velosipēdus no pirmsākumiem (pat aromāts no pagātnes sajūtams), lieta ko pirms tam nebiju redzējis tie bija (ja nemaldos 1925gada) 25lati. Šo vietu bez navigācijas grūti atrast, jo sākotnēji pabraucu garām, jo velo rements redzams, bet, ka tur muzejs atrodas grūti saprast (trūkst norādes, izkārtnes uz ielas, kas norādītu, ka tur ir muzejs), Cena atbilst redzētajam, gribētos vairāk telpu ar bildēm un aprakstiem, lai var pastaigājoties papētīt (šāds variants ar neslikts, nebij nekur tālu jāiet, viss vienā vietā, viens otram blakus), likās nedaudz saspiesti (pietrūkst plašo telpu, ja būtu daudz apmeklētāju, tad nevarētu pat apgriesties), kā pašmāju apskates objekts, privātā kolekcija neslikts variants. Prieks par to, ka vispār ir kāds, kas aicina ciemos un atļauj par simbolisku samaksu apskatīt viņa...
Read moreWas in Saulkrasti, randomly decided to drop in here. Essentially the museum is a large room in a guys backyard packed with old bikes and related stuff. There are a few interesting older bikes, most are just classic. There is a ton of older bike accessories and biking related historical stuff that caught my eye a lot more than the bikes themselves. It certainly was entertaining. Kids who like to bike...
Read more