Shrimpy Food Bar — Restaurant in Budapest

Így szól a Michelin guide meghatározás a két csillagra: két csillagosak azok a kitűnő éttermek, amelyek miatt érdemes az utazóknak hosszabb kitérőket is tenni. Végül is mi a hosszabb kitérő? Az esetemben azt a bizonyos 26-30 kilómétert megtenni Újpestről az Üllői út 507-be két hónapos gondolkodásba telt, így mindenképpen kitérőnek éreztem a Shrimpy meglátogatását. A kollégám hívta fel a helyre a figyelmem, és a leírásokból egyből lehetett érezni, hogy HELLYEL van dolgunk. Szombat kicsit déli tizenkettő után. A "Street food bár" épülete mögötti parkolóban sikerül megállni. Igaz elsőre berzenkedünk, hogy "biztos jó-e ott", mert a kapun ez áll: "Kizárólag a Hollandimpex vásárlói részére!". Később látom, hogy az épület homlokzatán ott van egy jel, hogy a Büfé vendégei is megállhatnak ott, illetve az étteremben is megnyugtatnak. Belül nagy nyüzsgés, alig lehet egy gombostűt ledobni, és itt kapcsolok, hogy foglalni kellett volna. Valahogy mégis megoldódik: gyorsan odajönnek a személyzettől, megkérdik, hogy "tudnak-e picit várni?"...aztán ez a várakozás nem lesz több tíz percnél. Valóban gyorsak, gyors a rotáció. Nevezzük nevén: kis étterem ez, nemcsak kifőzde vagy "ételbár" (pincér szolgál ki). Egyébként nemrégen újították fel, természetesen bővítették is, de még most is láthatóan pici a hely. Állítólag korábban csak két asztal volt lenn, és a galéria működött, mint felület (most talán 5 vagy 6 asztal van lenn). Persze nincs hátrányára ez a nagy nyüzsgés sem -én is szeretek ilyen helyeken enni, ahol sokan vagyunk és táplálkozunk, lopva egymásra nézünk ("álmodunk-e?"). Végül is ez a "street food". A pult felett "étvágygerjesztő lap", nagy táblán krétával kiírt étkek. A LEVES. Látszik, hogy központi szerepe van. Thai kókusztejes garnéla leves a választás - kettéosztva kérjük. Gond nélkül értik, hogy két tányérban kell hozniuk. Amikor kijön, és megízlelem, talán először fut át az agyamon hosszú "étteremodüsszeiám" alatt, hogy milyen fontos a minőségi alapanyag (amiről a "nagyok" mindig is beszélnek). Olyan finomsággal, egyben tisztán érzem meg a frissen vágott újhagyma, koriander (talán még citromfű is?) ízét, hogy el sem hiszem. A leves maga selymes, kelleti magát, és egy pici csípősség úgy decensen megjelenik, csak háttérként jelzi: itt vagyok. Így szeretem, és nem azt, ha "orrbavág", ha elcsöppen az orrom a csípősségtől. Az üvegtésztára külön dicséret: "al dente". Szerintem jobb, mint bármelyik eddig kipróbált vietnámi/thai étteremben. A garnélának is van "tartása" jólesik így. Másodikra egy előétel igazából:a feketekagyló bagettel, és egy biztonsági választás: hekk. Valójában érdekes, hogy ennyi egzotikum mellett itt a hekk, a Duna menti/balatoni talponállók kedvenc hala, de megértem: a magyar ember szereti ezt a tengeri halat, kérni fogja itt is. Miért is ne? A kagylónál kapitulálok a paradicsomos szósz előtt, kitunkolom mind a bagettekkel, lenyalom a maradványait is a kagylóhéjakról, annyira ízlik. Maguk a kagylók is érezhetően frissek (kihozatalkor kérdem meg, honnan a beszerzés, mire említődik a METRO (is), de a "Budaörsi Halpiac?" kérdésre határozott nem a válasz). A hekknél is üt a paradicsomos-bazsalikomos mártás: érdekes az a halványrózsaszín, de az íz frenetikus - így együtt a bazsalikom és paradicsom még sehol nem muzsikált. Most nem folytatjuk ezt az orgiát, de tudom: lesz még kitérő. Ki kell próbálni a tintahalat, a tonhalat, a garnélát, és minden egyes levest! Kártyával fizetés: kérdezik, hogy ízlett-e. Mosolygunk, "persze a betyárját! ". Mondom, hogy az úri közönségnek is meg kellene ezt ismernie az Andrássy út környékén, meg hogy ez az étterem lehetne kétszer, háromszor is ekkora, lenne rá igény. Sok kérdés marad nyitott bennem: micsoda merészség nyitni az Üllői út déli fertályán egy ilyen helyet, ahol a Gyros/hamburgerező kettős viszi a tétet, ahol a turista nem jelenik meg, ahonnan az úri közönség mesze van....honnan a tudás? Egy adriai nyaralás hozhatta az ihletet? Esetleg hajón dolgozott a tulajdonos? Itt és most előbbre került a Shrimpy, mint az Andrássy úti Bigfish....

Tegnap voltunk vőlegényemmel és ezek szerint túl nagy elvárásokkal mentünk: Pozitívumok: az adagok mennyisége korrekt az ételek minősége a leves finom volt Negatívumok: Előre foglaltam asztalt napokkal előtte, amire választ is kaptam, de amikor megérkeztünk a helyre közölték, hogy nincs foglalás, biztos ilyen névre foglaltam-e, biztos arra az időpontra. Kiderült, hogy ők rontották el és órákkal későbbre regisztrálták a foglalást. Ezek után egy bocsánat vagy egy elnézést nem hangzott el, hanem közölték, hogy addig, amíg várakozunk az asztalunkra fel tudnak ajánlani egy másikat. Mindezt flegmán és olyan stílusban mintha ők tennének nekünk szívességet. Leültettek egy két személyes asztalhoz, utána átültettek egy négyszemélyeshez kettőnket. az egyik ételünkben egy hosszú női hajszál volt. (csak azért nem szóltunk mert a párom ételében volt, ő pedig nem szerette volna nekem mondani, mert ajándékként vittem el az étterembe) az ételek legalább annyira sótlanok voltam mint a személyzet. A mellettünk lévő asztaloknál is folyamatosan sózták. Lehet, hogy nem véletlen, hogy ekkora sószóró van az asztalokon. a szószok oké, hogy joghurtosak de úgy folynak, hogy rajta sem maradnak az ételen. Indokolatlan nagy tányérban. (Persze ez nem lenne baj, ha tényleg finom lenne) a Shrimpy limonádé nem egy limonádé, hanem valami ízesített üdítő gyümölcsökkel és egy levél mentával (valószínűleg Márka) ahova kísértek, az elvileg letakarított asztal alatt, tele volt rizzsel és rukkolával. az evőpálcika koszos volt, és két darab szalvétát hoztak, ami egy ilyen folyós szósznál nem előnyös. Az rendben, hogy két személynek két garnitúrát hoznak ki, de ha kérünk előételt, amit villával kell enni, akkor nincs a másodikhoz. Így jártam én is, és a kezemmel kellett összekanalazni a széteső hamburgerem. a hamburgeremben az egyik elem el volt égetve és az egész hamburger átvette az ízét Összeségében ez nem egy kettes, de indokolatlannak értem ezt a nagyon jó értékelését az a helynek. Többet kéne a belsőségekre adni, mint a...

Évek óta nézegetjük a halas, rákos, tengeri herkentyűs Shrimpy-t, de kényelmes budai lévén a távolság eddig mindig megakadályozott, hogy ellátogassunk Pestszentlőrincre. Most azonban száraz november lévén kocsiba pattantunk, és alig 25 perc alatt már a tengerparti hangulatú télikertben találtuk magunkat. A tulajdonosok, Kiss Barnabás és párja Anita 2015-ben egy food truckkal kezdtek, és mivel nem akartak egy sokadik burgeres kocsit, így jöttek a képbe a tengeri finomságok. A kocsiból lett a Shrimpy Food Bar, ami kezdetben csak kiszállított, de az óriási népszerűség miatt igazi étteremmé vált - a többi pedig már történelem.

Az étlapon szinte az összes kedvencem szerepel, így nem volt könnyű a választás. Nagyon megörültem a ritkán kapható Bouillabaisse-nek, a gazdag Provence-i halászlének illetve a sűrű és krémes tengeri hallevesnek, így ezek kihagyhatatlanok voltak, egyben előrevetítette a konyha profizmusát. Jó ötlet, hogy háromféle méretből lehet választani, bevallom, én már a kis adagtól is jóllaktam, pláne, hogy egy kis haltepertőt is csipegettem hozzá.

A két főétel hatalmas adag volt. A lazacos-garnélás tagliatelle extra krémes teli lazaccal és rákkal, abbahagyhatatlan, a thai garnélás üvegtészta pedig autentikusan mogyorós-babcsírás, de talán kicsit ízszegényebb volt a kelleténél, így ezen változtattam egy kis chilivel.

Ezek után már csak pihegni tudtunk, pedig igencsak szemeztünk még egy mediterrán gambassal, és a fekete bucis, minden jóval megpakolt seafood burgerrel, de képtelenség volt többet enni. Nem is baj, mert ezekért mindenképpen érdemes lesz visszatérni, illetve a hetente változó tematikus estjeik is igencsak hívogatóak, hisz ki tudna ellenállni pár tenger gyümölcseivel töltött tintahalnak a calamari esten, vagy a roston sült polipcsápnak a...