Reggel-Íz — Restaurant in Gödöllő Regional Unit

Kisgyermekeknek megfelelő címke azonnali eltávolítása szükséges!!! Maximum néma/ nagy gyerekekkel tűrik meg a vendéget. Felháborító, minősíthetetlen stílust engednek meg maguknak az ott dolgozók. Ez valójában egy felnőtt barát hely nézetek szerint, csak gondolom a kieső bevétel azért mégis hiányozna, ha ezt kitennék. Az ajtót úgy becsapták utánam, hogy a tér közepéig hallatszott...

Csak néma gyerekkel lehet belépni. Babával pedig tilos. Konkrétan megkértek minket, hogy menjünk ki a hidegre, mert két egy éves baba sírni mert (ugyanazt a játékot akarták). Mi pedig nem nyomtunk meg rajtuk gombot, hogy maradjanak azonnal csöndben, hanem pár percre szükségük volt, hogy megnyugodjanak. Azt találta mondani a felszolgáló, hogy az a baj, hogy mi nem szóltunk rájuk, és nem neveltük meg őket rendeseen. Babákról beszélünk!! Akiben ilyen szintű empátia hiány van, és 0 tolerancia, az ne menjen felszolgálónak. Kezeljen gépeket!

Tegyük hozzá, hogy amikor megérkeztünk üres volt a hely, később is csak páran jöttek be. Ők mind kedvesen viszonyultak a babáinkhoz, a sírásuk a felszolgálót zavarta. Csak nem érte működik a hely. Teljesen fordítva ül a lovon. Állításuk szerint minden más baba és gyerek síri csendben szokott lenni egész végig egy hangjuk sincs. Az ő keresztgyerekük úgy nőtt fel, hogy soha életében nem sírt. Az emberi faj úgy képes fentmaradni, hogy vannak babák és gyerekek, sok mindenkinek. Szörnyű lehet így élni ennek a felszolgálónak, hogy ennyire nem tudja tolerálni ezeket a pici lényeket, mert hogy a buszon, a repülőn, a cukrászdában, az utcán elég sűrűn vannak síró, nevető, hangokat kiadó gyerekek. SZERENCSÉRE! Mivel ez a normális. Óriási probléma egy társadalomban, hogy vannak tagjai, akik nem tudják elfogadni, hogy az éretlen idegrendszerű baba nem felnőttként viselkedik, és nem tudja elnyomni az érzéseit. El kéne gondolkozni, ha egy felnőtt ennyire nem tudja tolerálni egy baba sírását, akkor mit várunk a gyerekektől? Hogy az ő érzéseiket már születésüktől szabályozni tudják? Erre fizikailag képtelenek. A felszolgálónak pedig érdemes lenne a saját, elfojtott érzelmeire ránézni kicsikét. Nagyon sajnálom amiért gyerekkorában nem kaphatta meg azt a biztonságos, megtartó, szerető közeget, ahol igazán önmaga...

Megérkezünk, helyet foglalunk és várunk. 20 perc amíg a pincér megkérdezi tőlünk mit szeretnénk. (Az már mellékes is, hogy 2 olyan asztaltól is felvette már a rendelést, ahova késöbb érkeztek vendégek...) Rendelünk, eltelik újabb 25 perc (összesen már 45-nél járunk) mire megérkezik a kávénk, a narancslé nélkül. Várunk még 40 percet (85-nél járunk), reggelink sehol. Pultos lánynak jelezzük, hogy másfél óra várakozás után, bocsi, de nem kérjük a reggelit és távoznánk. (Az italunkat természetesen kifizetjük...) Pultos lány reakciója mindennel felér: "Legközelebb gyertek hétközben, akkor nem kell várni." Tehát ne hétvégén, délelötti órákban menjek bruncholni, hanem munkanapon. Az emberek hány százaléka teheti és teszi meg, hogy HÉTKÖZBEN brunchol?!

Rendben, elfogadom, hogy csúcsidőben voltunk, ennek tudatában ültünk be. A "brunch" műfaj is erről szól: nyugisan, ráérősen fogyasztunk el egy villás reggelit. DE 45 percet ülni az asztalnál, malmozva, ital nélkül? Oké, leterhelt a konyha, de vedd fel a rendelést és hozd ki az italom 10-15 percen belül és utána türelmesen, társalogva megvárom a reggelit.

Csak hab a tortán, hogy nem mi voltunk az első és egyetlen vendégek akik hasonlóan jártak.

A mi esetünkön kívül további méltatlan jelenetek zajlottak le újra meg újra körülöttünk: a távozó vendégek után nem takarították azonnal az asztalt, így az újonnan érkezők az elözőek maradékjai elé ültek asztalhoz és vártak türelmesen a 20 perces rendelésfelvételt, 45 perces ital felszolgálást. Amikor el is vitték a tányérokat, az asztalok letörlése már a vendég feladata maradt...mindenki törölgethette az előtte reggeliző vaját, rántotta darabkáját az asztalról. kb. minden második rendelést sikerült elkavarni, rossz asztalhoz vinni, nem azt vinni amit kértek, olyat vinni amit senki nem kért...

Kabaré!

Elöző alkalommal minden rendben volt, a reggeli is finom volt, de egy ideig mellőzni...

Második nekifutásunk volt a Reggel-Íz, ami nagyon piszkàlta a fantàziàmat. Máig. Ugyanis a kóstolásig egyik alkalommal sem jutottunk el. Augusztus végèn előre szerettem volna telefonálni, lesz-e elég hely, mert többen mentünk volna. Nem volt telefonszám. Elmentünk mégis. A fiatal kiszolgáló elég flegmán közölte velem, hogy technikai okok miatt nem tudnak kiszolgálni. Rendben, előfordulhat. De miért nincs telefonszám? Hát nincs. Vállrángatás. Ma -igaz 20 perccel zárás előtt- úgy döntöttünk újfent megpróbáljuk, megkóstolnánk egy bundáskenyeret. Egyik kolléganő ugrott is -kint ültek- és egy kényszeredett mosollyal közölte, hogy mindjárt zárnak. Mi is örültünk, hogy találkozunk..... Ok, akkor már nem kaphatunk semmit? Háát...... mit szeretnénk? Bundáskenyeret. Hàt azt nem. Akkor ezt. Háát ... Ok, akkor mit lehet? Salátát és meleg szendvicset, de ott az étlap. Lapozgatjuk. Ott áll, néz, nem segít. Nem javasol, hogy gyorsabban végezhessünk. Avokádós-Kecskesajtos melegszendvics esetleg? Hááát ... Ok, köszönjük szépen. Amikor a kinti trécselés közben zavarunk, mert mindjárt zárnak és nulla motivációt demonstrálva elvesztettek vendégkènt mielőtt azokká válhattunk volna. Nem 3 fogásos menüt kértünk, csak kóstoltunk volna. Egy nèmet mondás szerint: aki nem akar, annak már van! Így jártunk, nem hiszem hogy még egyszer próbálkozunk. Azért egy csillag, mert 0-t...