Macok Bistro — Restaurant in Egri járás

Okay I was really excited about this place, and I wanted to give it higher stars but I just really couldnt. The service was so bad that it really ruined the experience. We ordered the pumpin soup, cream and spreads plate, beef cheek, pork ribs, and apple pie. The pumpkin soup was good, but not too my liking, was way too sweet but thats just my personal preference. The spreads plate was delicious, and the baguette that comes with it was perfect. The tapenade was my favorite. This was my favorite plate that we had here. The beef cheek and pork ribs were both really soft, but again not too my liking. We couldnt finish either plates because we just didnt enjoy it. The apple pie was really nothing special, except looking pretty. Not too much flavor at all. Okay now the service. Our server was my least favorite part of the whole experience. He was not courteous, did not try to suggest any items, when we asked about wine, he suggested the most expensive glass. He took other tables coats but our just left with us. He did not make us feel welcome at all, and that really brought our whole experience down. Also I do have to say giving a butter knife with meat was very annoying.

My husband was at the restaurant a few years ago before it got any stars and really enjoyed it, which is why we came back. But I guess since then they decided that service was not the most important thing anymore.

Anyways, I will not come back and would not...

At Macok Bisztró, nestled in the shadow of Eger’s storied castle and not far from the vineyards that scent the breeze with Bikavér and memory, one finds a cuisine that is precise, almost ceremonious. The fish arrives as if painted into place—cooked to technical perfection, garnished with restraint and elegance. Every element feels rehearsed, every note in tune. And yet, something stirs uneasily beneath the surface.

It is as though the dishes have been composed for the eye of a Michelin judge rather than the longing heart of a weary traveler. You taste the diligence, the ambition, even the whispered hope of accolades—but not the whisper of a grandmother’s kitchen, nor the smoke of paprika rising from a Sunday stew, nor the reckless joy of a recipe passed down by touch rather than transcription.

Macok feels like a stage set beautifully for a love story that never begins. There is no fault to be found, but neither is there the comfort of fault. The food is correct—mathematically, respectfully correct—but the soul of Eger, with its cobblestones and candlelight, its lovers by the stream and its elders sipping wine like memory, seems somehow absent from the plate.

I departed with a scholar’s admiration and a villager’s longing. In Macok’s dining room, the past is...

Hagytam, hogy hátha az idő megszépíti az eseményeket, de nem így lett... Íme a story röviden. A foglalt időpontban (2024. január 28.) megérkeztünk az étterem bejáratához, ahol egy megállító tábla fogadott csak minket. Pár perc várakozás után bementünk, mert senki sem jött ki elénk. A felszolgáló, akit sikerült elcsípnünk, (ebédre mentünk, nem volt még túl sok vendég) kissé enerváltan mutatta meg messziről az asztalunk, majd sietve távozott. Miután megtaláltuk a ruhatárat, és utána kényelembe helyeztük magunkat, nemsokára megjelent egy másik pincér. Vele végig olyan érzésem volt, mintha ő nem azért akart volna ott lenni, hogy mi jól érezzük magunkat, hanem azért, hogy megkapja a napi bérét. Kértünk vizet, mert szomjasak voltunk. Kérdeztem, hogy van-e tap water, vagy ásványvíz? Közölte, hogy neki mindegy mit kérünk, döntsük el. :D Már itt éreztem, barátok leszünk... Kértünk előételt, ami rendben megérkezett. Majd kértünk fő ételt, (kétféle sertés szűz) amihez vártuk, hogy ajánljon bort. Testes, vörös száraz bort ajánlott, ami legkevésbé sem passzol az ilyen módokon elkészített szűz húsokhoz. Az ételek nagyon finomak voltak, azt jóízűen megettük. Majd kértünk desszertet. Próbáltuk ismét a "szakértelmét" kicsikarni, hátha ajánl hozzá bort. Nem tette. Ellenben amit később rendeltünk kávét, (hogy legyen valami kísérő a desszerthez) azt még azelőtt kihozta, hogy megérkezett volna a desszert. :D Mikor kikértük a számlát, a felszolgáló nem kérdezte meg, hogyan éreztük magunkat. Gondolom nem véletlenül, mert végig lehetett érezni rajta, hogy abszolút nem érdekelte egy pillanatig sem. Mikor elköszöntünk a Staff-tól, senki sem válaszolt, mert épp nevetgéltek az italpultban. Nagy reményekkel foglaltunk asztalt, hisz sok jót olvastunk a Bisztróról. Az ételek, (konyha dicsérete) és a helyszín (designer dicsérete) nem is okozott csalódást. Nekik nagy piros pont. Amit viszont hiányoltam, hogy nem volt egységes formaruha a személyzeten. Egy ilyen helyen azért ennek alapnak kellene lennie. Ami viszont nagy probléma volt, az a felszolgálók erős hiányossága. Abszolút nem voltak odavalóak. Lehet, hogy ők csak beugrósok voltak, mert az "A" és "B" csapat épp szabin volt. Viszont ha így volt, akkor a Manager hibája, hogy ezt így engedte, hogy szombat ebéd időben alulképzett személyzet legyen szolgálatban.

A tulajdonosnak: Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy ezeket a sorokat kellett leírnom. Hogy egyértelmű legyen: Egy kétszeres Bib Gourmand díjazott Bisztróhoz képest a szolgáltatás a középszerűséggel küzdött. Egy átlagos magyaros étteremben egy ilyen szolgáltatás elfogadható. De egy ilyen helyen nem...

A feleségemmel mi vagyunk azok, akik nagyon tudják élvezni, ha jó kiszolgálást és jó ételeket kapunk egy étteremben. Mi szeretjük, ha egy felszolgáló tud hitelesen ajánlani ételeket, italokat. El tudja mondani, hogy pl egy étel neki miért a kedvence. Mi vagyunk azok, akiknek, ha a felszolgáló egy degusztációs menüt ajánl borsorral, mi azt is kikérjük. Ezért mi borzasztó hálásak tudunk lenni. Mert sokat dolgozunk, és kevés a szabadidőnk. De az, hogy nekünk kell könyörögni, az elfogadhatatlan. Az hogy sem ékezéskor, sem távozáskor nem köszöntenek, az szintén elfogadhatatlan. Az, hogy a személyzet pedig nem hozzáértő, az egyenes arcpirító. Tudjuk, hogy nehéz jó személyzetet találni, és azt is tudjuk, hogy egy munkavállaló nem tud minden pillanatban 110%-t adni, de akkor is van egy minimum, amit rutinból akkor is le kellene hoznia, ha épp nincs jó napja. A mi felszolgálóink nem ilyenek voltak. Tisztában vagyunk, hogy egy ilyen problémát a helyszínen kellett volna orvosolni, de mint ahogy fentebb említettem, nem volt kinek nagyon...