Csiga Bakery — Restaurant in Szegedi járás

Rendszeres vásárlójuk vagyok a Szent Ferenc utcai üzletben, nagyon szeretem a hagymás kenyérlángosukat, más pékárujaik is nagyon finomak, és sokszor veszem. Mai napon két olyan kolléganő volt a pult mögött, akikből az egyik "festett szőke hajú hölgyet" láttam már korábban is, elsősorban rendkívül rosszul esett, hogy pöntyögő hangon elmoromolta a másik kolléganőnek, (azt hitte biztos, hogy nem hallom meg, de meghallottam), hogy ugyan mi különbség van a két lángos között, jelzem, eddig sosem volt probléma, hogy választottam belőlük, vevőként amúgy is azt gondolom, hogy megtehetem, és egyébként némi méretbeli különbség tényleg van a lángosok közt. Másodsorban, a pénztárosnak, úgy gondolom, nem lenne szabad automatikusan kidobni a számlát, ugyanis én vártam, hogy megkapjam, mire a válasz az volt, hogy: "kidobtam". Nekem ezt be kellett mutatnom valahol, így visszakértem, és a pulttól való eltávozásom után újabb pöntyögés hallatszott, mondván, minek akarom én a blokkot. Nos kérem, az eladók emberekkel, vevőkkel foglalkoznak, ennélfogva egy kicsit több kedvesség, készségesség nem ártana (vannak ilyen emberek, akit tudnak, és szeretnek a vevőkkel bánni, ahogy kell, őket lenne szerencsés felvenni inkább alkalmazottnak), pláne a törzsvásárlókat (is), meg kellene becsülni, mert úgy sokkal szívesebben jár vissza az ember és vásárol...

Amikor Szegedre jövök vonattal, szinte mindig beugrom ide. Ez lassan 20 éve így megy, de sajnos az utóbbi 2-3 évben egyre több problémát tapasztalok. A kiszolgáló pult előtt ma (is) borzasztóan koszos volt a padló. (Ha már fehér színű a lapburkolat, fokozottan kellene figyelni a rendszeres takarítására!) A berendezés itt-ott már erősen leharcolt. Az egyik kanapé ülésén a felső réteg teljesen lekopott és látszott a szövet rusztikus anyaga. A mosdóban bűz fogadott, a mosdókagylónál és a (férfi) vécében fali csempék koszosak, a vécékagylóban is bizarr foltok. Vizet a vendégnek kell engednie a tartályba, ha öblíteni szeretne, mert az elromlott és nem tölt újra. A személyzetből ma a szőkére festett hajú ifjú hölgy volt az „ügyeletes flegma”. Nehezen tudta palástolni, mennyire nem érdeklik a vevők és inkább a „kolléganőkkel” poénkodott. Szokás szerint pizzás csigát vettem, de már első harapásra furcsának tűnt az íze. Ezután vettem észre, hogy a sajtréteg alatt opálos zöld színben tündöklik a paradicsomos töltelék. Nem kóstolgattam tovább, kidobtam. Mivel ez már a vonaton történt, ugrott a reggeli. A kávé viszont iható volt, ezért...

Délelőtt fél 10 magasságában, mertem bemenni és kérni egy szokásos szalámis szendvicset (senki sem volt előttem, én voltam jelenleg az egyetlen vásárló a pult előtt). Íme a párbeszédünk: -Jó napot kívánok! Egy szalámis szendvicset szeretnék kérni elvitelre. - ez voltam én. Erre a szőke hajú nő: -Jó, én meg egy kis levegőt szeretnék venni. - cinikusan megjegyezte. Majd ÉN kértem bocsánatot, hogy bejöttem vásárolni. Erre azt kaptam válaszul, hogy nem nekem szólt, csak most fogytak el az emberek. Legalább észrevette magát, ezért kap 1⭐️-t, amúgy még annyit se adnék. Rendesen rosszul éreztem magam, hogy terhelem őt azzal, hogy vásárolok, miközben neki ez a munkája. Én értem, hogy nem szeret ott dolgozni, de nekem semmi közöm a problémáihoz. Mondjon fel és keressen olyat, amit szeret, lehetőleg ne vendéglátásban. Egyébként a pékárukat (már amiket én szoktam onnan venni) szeretem, de ez nagyon rosszul érintett már reggel, és ez megbélyegezte az egész napi hangulatom. Szomorúan kellett szembesülnöm azzal, hol tart a világ, és milyen módon kopik ki a másik személy iránti tisztelet a köztudatból. Köszi,...