Belső-tó — Attraction in Balatonfüredi járás

A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. Az utóvulkáni képződmények kimagasló száma és különleges megjelenési formája volt az egyik döntő érv amellett, hogy a félsziget elnyerje az Európa Diplomát. A Hármashegyi-kúp tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az ősközségre, az Aranyház tövében pedig, egy régi pincében, kőzetbemutató látható. A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található. A Balaton szintjénél 25 m-rel magasabban helyezkedik el,[2] a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület. A Kis-erdő-tető A félsziget központi részén, a Külső- és a Belső-tó között emelkedő kalderaperem-maradvány. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükből. A szél a puhább kőzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötőanyagú rétegek azonban ellenálltak a pusztító erőknek. Így jöttek létre az itt látható „szélmarta sziklák”. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcés – molyhos tölgyes...

Igazán érdekes látványosság most is. Többször jártam itt, akkor is amikor a sziget szinte nem is látszott a magas vízszint miatt. Ma a sziget már félsziget, ami száraz lábbal utcai cipőben (tűsarkúban nem) megközelíthető. A szárazság miatt ma szomorú látvány a víz visszahúzódása, de igazi élmény kigyalogolni a nádas vonalát követve a félszigetre. Ahogy a régi (normális vízszint esetén víz alatt levő) kútmaradványok mutatják nem az első alkalommal száradt ki a tó. A déli parton újra szárazra került egy nyílegyenes egymástól azonos távolságra ültetett több száz méteres fasor víz alatt megkövesedett tönkjei. A "szigeten" és még több helyen a csónakok kikötésre levert vas póznák meredeznek a régi vízszint emlékezetére. Minden képen megér egy misét. A déli parton lévő szabad téi réten kifuthatják magukat a gyerekek. A kelti és északi oldal nem megközelíthető a sok villanypásztor miatt, de az egész tavat megkerülheted. Lovak, szürkemarhák és csacsik. Nem árt egy kényelmes edzőcipő. Parkolni a községi könyvtár...

A nagy meleg miatt az esti órákban sétáltunk ki a szállásunktól 5 percnyire lévő tóhoz. Először csak a naplementében gyönyörködtünk, második alkalommal körbesétáltuk. A mezőn balra indulva, kis gyalogösvényen haladtunk végig a nádas mellett, közben megcsodáltuk a legelésző marhákat is. Kis kítérővel egy gondozott magánterületen keresztül kijutottunk a levendulamezőkre, ami mindkét oldalon villanypásztorral van bekerítve. Figyelemfelhívó táblán " Vigyázat, méhek" felirat olvasható. Középen haladva, - itt már a tótól eltávolodva - kiértünk az út végére, ahol egy elzárt területen lovakat tartanak. Mi jobbra mentünk tovább, így újra lejutottunk a tópartra. A felső úton van a Művésztelep - volt apátsági majorság épületei - és a Bujtor István szabadtéri színpad. Mi nézelődéssel, fotózással egy óra alatt sétáltuk...