Medieval Dominican Convent and Royal Mansion — Attraction in Budapest

Maďarský název Margit-sziget je pojmenován po Margit, krásné dceři krále ze 13. století. Ostrov má tvar secesní slzy, smaragdového drahokamu zasazeného do řeky, kterou z obou stran lemuje rušné město.

Mezi stoletými duby a topoly na ostrově jsou ruiny dominikánského kláštera, kde žila princezna. Margit – světu známá jako svatá Markéta Uherská – se zde stala legendou, milovaná i litovaná. Bylo to uvnitř klášterních zdí, kde se jako teenager vzepřela otcovu příkazu, aby se provdala za sousedního krále. Místo toho se oddala Bohu a zemřela brzkou smrtí.

Margit se narodila v roce 1242 a byla odsouzena k životu bez romantiky. Byla oblíbenou dcerou uherského krále Bély IV. z rodu Árpádů, který v bitvě ztratil svou říši — území o velikosti Francie. Béla, pronásledovaný neúnavnými mongolskými jezdci, kteří plenili a vypálili velkou část Evropy, uprchl na malý ostrov u dalmatského pobřeží, nyní v dnešním Chorvatsku. V úkrytu se Bélovo štěstí posunulo: Náhlá smrt Ögedei Khan, syna Čingisa, v daleké Asii, podnítila ústup mongolských sil z Evropy.

Béla se vrátil do svého hlavního města Buda (později připojeného k Pešti) zbit a ponížen, dychtivý znovu vybudovat své zdevastované království. Slíbil Všemohoucímu, že pokud on a jeho žena, královna Maria, přežijí mongolský útok, nabídnou své další dítě církvi. Margit byly teprve tři nebo čtyři roky, když ji rodiče svěřili do dominikánského kláštera. Ale byla krásná na pohled a evropští králové projevili zájem si ji vzít. Král a královna v tom viděli strategickou výhodu – příležitost k posílení uherských spojenectví.

To nemělo být. V sedmi letech, podle životopisu Lea Ráskai, dominikánské jeptišky psané na počátku 16. století, odmítla Margit zasnoubení s polským vévodou a řekla rodičům, že raději zemře, než se vdá. V 18 letech se Margit stala jeptiškou, ale král Béla plánoval požádat papeže o zrušení jejích slibů, aby se Margit mohla provdat za českého krále Ottokára II., který byl její krásou ohromen. Opět odmítla.

Margit odmítala život v královském luxusu, chodila bosa a trvala na tom, že jí budou zadávány ty nejnižší úkoly. Drhla hrnce a pánve, drhla hrubé kamenné podlahy a čistila latríny.

„Dávám přednost nebeskému království před tím, co mi nabídl král český. Raději zemřu, než abych poslechl tyto vaše příkazy, které přinesou smrt mé duši." Dále vyhrožovala, že si uřízne nos a rty, aby se stala pro muže nepřijatelnou.

Bela ustoupil.

Podle své biografie se Margit stále trestala „extrémním sebezapřením, které někteří pozorovatelé nazývali sebeukřižováním“. Margitiny kolegyně jeptišky vypověděly, že také prováděla „úžasné“ služby nemocným. Bylo jí připisováno až 74 zázraků, z nichž většina se týkala její role při léčení nemocí a jednoho příkladu přivedení člověka zpět z mrtvých. Zanedbávala však osobní hygienu a na dlouhou dobu si odpírala jídlo a spánek. Neúcta ke svému zdraví jí zkrátila život.

Margit bylo pouhých 28 let, když zemřela. Její rodiče byli jejím odmítnutím svatby s Ottokárem stále tak naštvaní, že se jejího pohřbu...

Az apácakolostort IV. Béla királyunk alapította hálából Szűz Mária tiszteletére a tatárjárás után, amikor is fogadalmat tett, hogy ha az ország elkerüli a pusztulást, az épp úton lévő gyermekét felajánlja az egyháznak. A vesztes muhi (Sajó menti) csata után IV. Béla feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza (Clissa) várában született Margit leányuk 1242. január 27-én. Ezután megtörtént a csoda: az országot feldúló Batu kán váratlanul hazafelé vette útját, hátrahagyva a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket. A kolostor első épülete 1246 és 1255 között épülhetett, Mihály Domonkos-rendi szerzetes irányította az építkezéseket. A templom alaprajzában ciszter formát követ. A kolostor a déli oldalon állt, itt helyezkedett el a káptalanterem, a dormitórium, a refektórium és a konyha. A források betegházról és vendégházról is említést tesznek. A kolostortól nyugatra állt a kórház a XIII. század végén épült kápolnával. Ez a zarándokok számára épült, a vendégház pedig a királyi család tagjainak. Királyi ház és férfi szerzetesház is létesült a közelében, előbbiben halt meg IV. Béla 1270. május 3-án. A kolostor hamarosan az ország legelőkelőbb, legtekintélyesebb apácakolostorává vált, melyet 1381-től többször bővítettek, átépítettek, a XV. század második felében, Mátyás király uralkodása időszakában történt az utolsó nagy átépítés.

A kolostor történetének vallásos jellegű forrásai közül a legkorábbi 1276-ban készült, Margit szentté avatási perének jegyzőkönyve, amely ugyan nem maradt fenn, de felhasználásával készült a XVI. század elején írt Margit-legenda, melyet a Széchényi Könyvtárban őriznek és amelynek írója Ráskai Lea apáca volt, aki szintén a kolostorban lakott. A török megszállás alatt az apácák legkésőbb 1540 körül elhagyták a kolostort, majd a törökök feldúlták a sziget épületeit és katonai célokra használták azokat, de volt, hogy a kolostorkertet a Duna hordaléka is betemette, azóta csak romok állnak itt. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apáca kolostor.

A terület első ásatása az 1838-as árvíz után kezdődött, mert az árvíz felszínre hozta Margit és V. István sírját. Később, a két világháború között majd 1958-1962 között folytak ásatások. Nagyobb munkálatok azonban csak az 1960-as években kezdődtek F. Tóth Rózsa régész irányításával, majd ezek is abbamaradtak, és csak 1994-től folytatódtak Írásné Melis Katalin régész vezetésével, helyreállítással egybekötötten. A kolostornak és a hozzá kapcsolódó épületeknek jelentős része azonban máig is föltáratlan. Az utolsó rekonstrukciós munkálatok 2008-2010...

A margitszigeti domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére. A Nyulak szigeti Boldogasszony-zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb szerzetesi épülete volt. 1259-ből ismert az alapítólevele, az épülete ekkorra már készen állt. IV. Béla a tatárjárás után tett fogadalma – miszerint, ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja – értelmében lánya, Margit lakhelyeként alapította. Ő építtette a szigeten az apácakolostort és a kolostor melletti királyi házat is. Margit először a veszprémi ágostonos kolostorba került, majd 1252-ben 12 másik apácával együtt érkezett a szigetre.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt zárdát először az ágostonosok, majd a domonkos-rendiek irányították, létrejöttében nagy szerepet kapott Ákos budai prépost. A kolostor vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. Megerősítését segítette az is, hogy a pápa is támogatta, valamint gazdag, előkelő családok gyerekei is ebbe a kolostorba kerültek. Jövedelemforrásai közé tartoztak még jelentős vámösszegek is. IV. László testvére, Erzsébet is a zárda lakója volt, és jelentősen gyarapította vagyonát. A közelben férfi szerzetesházat is építettek, és a királyi ház jelentős országos események színhelye volt: 1266-ban itt kötött békét IV. Béla király a fiával, és itt is halt meg 1270-ben.

Az apácák véglegesen a török megszállás alatt hagyták el a kolostort. A török hódoltság óta a terület romterületként látogatható. A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor.

A kolostor jelentősége Margit halála után még tovább növekedett, szentté avatása kapcsán. Már életében több csodás eseményről tudósítottak, életéről, sírjáról és az apácakolostorról sok részletet megőrzött az 1276-ban kezdődött vizsgálat és annak jegyzőkönyvei. Ezek szövegére épült a Margit-legenda is, mely több változatban készült el, és egyik magyar fordítását Ráskay Lea készítette el, aki a kolostor lakójaként több kódexet is leírt az 1510-es...