A Klagenfurti Dóm hivatalos neve Szent Péter és Pál Dóm- és városi Plébániatemplom. A névből is kiderül, hogy katolikus istenházról van szó, azonban az építés-történetét vizsgálva meglepetéssel vesszük tudomásul, hogy eredetileg a reformáció vége felé, a protestánsok számára 1591-ben épült mint imaház, és a „Legszentebb Szentháromság” nevet viselte. (Érdekes az a tény is, hogy méreteit tekintve ez a legnagyobb, valamikor protestánsoknak emelt templom egész Ausztriában.) A protestáns gyülekezet azonban csak 13 évig használhatta az épületet, hisz már 1600 környékén Ausztriában is megindul az ellenreformáció – és ennek eredményeként a templom 1604-ben a jezsuita rendé lesz. Ugyanitt rendezték be a kolostorukat is, a templomhoz tartozó kórház kibővítésével. A templomban is – immáron a barokk jegyében – igen jelentős átalakítást végeznek: oldalkápolnák épülnek, bontással és átépítéssel kialakítják az új, félkör alakú szentélyt, hozzáépül a főhajóhoz a mai Oltáriszentség kápolna. 1723-ban leég a templom, ezután 1725 és 1752 között készülnek el a ma is látható mellékoltárok és a főoltár is. (A főoltárkép: Daniel Gran – Szt. Péter és Szt. Pál búcsúja) Szintén ebből az időszakból származik a mennyezet, a boltozatok, a teljes hosszház és a mellékkápolnák valamint a szentély stukkódíszítésének kialakítása. A templom belső berendezése, díszítései a barokk pazar gazdagságával testesítik meg az ellenreformáció eszménykörét. Levél-girlandok, lendületes szalagfonatok, kis angyalkák teszik a templombelsőt igen mozgalmassá és hatásukra alig érezzük a templom amúgy igen impozáns méreteit: az épület teljes hossza 46 m, amelyből a főhajó 20 m-t, a szentély pedig 19,5 m-t foglal el; a templom teljes szélessége a mellékkápolnákkal együtt 29 m, a templomtér belső magassága pedig majd’ 18 m. A templomtorony kettős hagymakupolája 1729-re készül el. A főhajó falpillérei különösen említésre méltóak: a gótika kora-barokkba történő átmenetének vagyunk a tanúi – ez az első falpilléres templom Ausztriában.